Századok – 1996
Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525
1544 MUNKÁCSI KRISZTINA Berend Béla személyes jelenlétével igyekezett visszafogni a nyilasokat akkor, mikor a védett házak lakóit fosztogatták. A főrabbi kihasználta a lehetőséget, amelyet Sarlósi biztosított neki. Mivel tudta azt, hogy az összegyűjtött zsidókat a gettó kapujában, vagy már előtte is teljesen kifosztják a nyilasok, Sarlósi Józsefhez fordult. Sarlósi felajánlotta, hogy menjen ki ő is a nyálasokkal a Pozsonyi úton lévő védett házakba, s nézze meg, hogy a nyilasok nem lépik-e túl az adott rendelkezéseket.68 A gettó tanács is tudott a Sarlósi-féle kapcsolatról és szorgalmazta, hogy a főrabbi kíséije el a nyilasokat a razziára.6 9 Ezek a tények kellőképpen alátámasztják azt, hogy Berend Béla a zsidókat védő szándékkal ment a nyilasokkal. Ha mást nem is, de annyit mindenképpen elért, hogy amíg ő ott volt, addig a nyilasok nem garázdálkodtak. Valószínűleg parancsot is kaptak arra, hogy míg ellenőrzés folyik, addig „korrektül" viselkedjenek. így az ott lakó emberek megmenekültek legalább attól, hogy bántalmazzák, megmotozzák őket. Értékcikket így is, úgy is elvették tőlük (100 pengő maradhatott meg náluk), ezt Berend sem tudta volna megakadályozni, de így legalább kíméletesebben és szabályosabban folyt le az akció.7 0 Annak a vádnak, hogy Berend jelenléte a nyilasokat segítette, egy-két terhelő vallomás volt az alapja: a tanúk hallomásból hivatkoztak ismert „tényekre". A tanúk mind visszaemlékezők, akik átélték a gettóidőket, a razziákat. Nem biztos, hogy valamennyien tisztán meg tudták ítélni akkor, hogy ki áll mellettük és ki van ellenük. Az akkori lelkiállapotukban elég volt egy szó vagy egy mozdulat, amit ők már ellenségesnek fogtak fel. A vallomásokat olvasva kiderül, hogy biztosabb a hivatalos helyekről származó információkra hagyatkozni.7 1 Az első fokú bíróság nem így tett. Úgy ítélték meg, hogy Berend személye károsan hatott a védett házak lakóira, félrevezette őket, s ezáltal könnyebben váltak meg értékeiktől, nem gondoltak arra, hogy azokat elrejtsék. A bíróság szerint az vezette Berendet, hogy igazolja lojalitását Sarlósi előtt, ahelyett, hogy passzívan viselkedett volna.72 Véleményem szerint a főrabbinak nem volt szüksége arra, hogy a lojalitását igazolja. Ilyen lojalitás nem létezett, Sarlósi nem is várta el. Elég, ha csak a december 15-i levélre gondolunk, s láthatjuk, hogy Sarlósi tisztán kellett, hogy lásson Berenddel kapcsolatosan. Berend maga is próbált védekezni, már a fellebbezéskor mentségére azt hozta fel, hogy minden lakásban bemutatkozott, amit nem tett volna meg, ha ártó szándék vezeti. Brutalitás, kegyetlenkedés és ezen túlmenően teljes kifosztás nem történt, ezzel az üldözötteket segítette. A nyilasoknak csak hátrányára volt az ő jelenléte, mert vissza kellett fogniuk magukat.73 Bárkiben felmerülhet esetleg az is, hogy Berend cselekedetével legitimállta a nyilasok tevékenységét. Valójában erről szó sincsen, hiszen a nyilasok 1944. október 15-e óta — saját megítélésük szerint — legitim hatalom voltak Magyarországon. Az ötödik vádpont cselekménye Berend Béla gettóban végzett feladatával van kapcsolatban. A gettó felállítása után állandó probléma volt az, hogy a ha-
