Századok – 1996
Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525
BEREND BÉLA FŐRABBI NÉPBÍRÓSÁGI PERE 1545 lottakat el kellett temetni. Nem volt azonban elég sírásó, nem voltak szerszámok, s nem utolsósorban a fokozódó ostrom is nehezítette a temetést. A főrabbi volt az, aki mindezzel mit sem törődve temette a gettó halottait. Bátorságról sokan elismerő hangon nyilatkoztak.7 4 Az elismerő hangok mellett megszólaltak mások is. Berendet azzal vádolták, hogy a temetésre váró halottak ujjairól eltávolította a gyűrűket. A vád két tanúra volt alapozva. Egyikük december közepe táján meggyőződött arról, hogy Berend Béla az egyik halott ujjáról gyűrűt vett le. Tudomása szerint reggel négy órakor még rajta volt a gyűrű, de hét órakor már eltűnt. A halottat két fiatal lengyel menekült hozta be, s ők jelentették, hogy a főrabbi vette el az ékszert. Ezt „támasztotta" alá a másik tanú, aki úgy emlékezett, hogy az előző tanútól hallotta az esetet. Szerinte egy „Lengyel" nevű (!), rosszlábú halottvivő jelentette az esetet.7 5 A két tagú eléggé sajátos verziót adott elő. Az látszik, hogy körülbelül egyről akarnak beszélni, de ellentmondásba keverednek. A két fiatal lengyel menekült nem lehet azonos a Lengyel nevű rosszlábú halottvivővel. Az időpontok sem pontosak. Berend reggel nyolc óra előtt soha nem ment be az agnoszkáláshoz, ő csak a temetési szertartáson és a temetésen vett részt. Fontos és minden eldöntő tény az, hogy a főrabbi kohanita vallású rabbi, ami azt jelenti, hogy az Áron főpap által alapított főpaptörzsbe tartozik, s mint ilyen, a halottakat nem érintheti. Másrészről, s ez igen valószínű, hogy a gettóban senki nem hordott, hordhatott ékszert, hiszen azt a nyilasok rögtön elvették volna. A védelem tanúi szolgáltak még néhány ténnyel. Egy Dohány utcai kántor elmondása szerint a halottak már koporsóban érkeztek, tehát egyébként sem lehetett hozzájuk nyúlni. A másik tanú megerősítette, hogy Berend kilenc óra körül szokott beérni, az agnoszkálást addigra elvégezte a Chevra Kadisa (Temetkezési Egylet). A vád állítását, tehát nem lehetett alátámasztani. Végül ezen vádpont alól felmentette a Népbíróság Berendet. Még a NOT felmentő ítéletének elhangzása előtt Stern Samu és Gergely György is értékelte Berend háború alatti tevékenységét.76 Emlékirataikban, vallomásaikban jórészt saját tapasztalataikra hagyatkoztak, bár ekkor már ismertek voltak azok a sajtó beszámolók, történeti elemzések, amelyekhez hozzáférhettek, s amelyek többségükben negatívan ítélték meg Berend Bélát. Berend az ítélet után az Egyesült Államokban telepedett le Albert B. Bolton néven. Barátai és ellenfelei tovább folytatták a nyilatkozatháborút, amely megakadályozta Berendet abban, hogy eredeti papi hivatásának éljen új hazájában.77 Háború alatti tevékenységét újra és újra elemezték, és annak megítélése nem nagyon változott az idők során: főként a magyar szélsőjobboldallal hozták összefüggésbe a nevét, bár németellenességét soha nem tagadták. A támadások mellett voltak Berend mellett kiálló vélemények is, ám ezekről a pozitív megnyilvánulásokról is meglehetősen ellentmondó értesülések láttak napvilágot.7 8 Berend Béla pert indított 1975-ben Moldova György, az ismert író ellen. 1975. június 4-én hirdették ki az ítéletet,
