Századok – 1996

Közlemények - D. Molnár Erzsébet: A jóvátétel hatása a magyar mezőgazdaságra. (A magyar mezőgazdaság helyzete a második világháború végén) VI/1505

1512 D. MOLNÁR ERZSÉBET volna szükség, de a kiviteli hiány miatt nem tudott az ország megfelelő nyersanyagot importálni. Az állatállomány megcsappanása miatt (43%) az istállótrágyaellátás is elégtelen volt. Az állati betegségek elleni szérumok hiányában nagy pusztítást végzett a sertés- és a baromfipestis. Az iparcikkek hiánya a falusi lakosság mindennapi szükségletének kielégítését tette lehetetlenné, az elkedvetlenített gazdák elsősorban saját fogyasztásra tudtak termelni. Az ipar termelésének hiányosságai a mezőgazdaság fellendülését gátolták, nagyarányú visszaesés következett be a termőterület és a terméshozamok nagyságában. A háború és a földreform okozta gazdasági gondok enyhülését tíz év elteltével várták a gazdaságkutató szakemberek. A mezőgazdasági termelésre az állatállomány pusztulása hatott a legsúlyosabban, ezért a közellátás, az igaerő, a trágyaprodukció és a kivitel szempontjából egyaránt fontos volt az állatállomány mielőbbi felszaporítása. Korabeli becslések szerint, állatfajtánként hosszabb-rövidebb időre tették az állomány számának reprodukálódását. Ezek az időtartamok egyben a termés pangását és a fogyasztás szűkösségét is jelezték. A szántóföldi termelés területénben — a kézi-, igás- és gépi munkaerő, valamint az üzemanyaghiány miatt — 25%-os, a termés nagyságában pedig 15%-os visszaesés következett be. A kapások, de különösen a cukorrépa területe csökkent jelentős (25%-os) mértékben, s a műtrágya, trágya hiánya a takarmány- és a gabonatermelésre is hasonlóan hatott. A háború következtében nemcsak a külső, hanem a belföldi piac is összezsugorodott; mind a fogyasztóközönség, mind az ipar szempontjából. Az intenzív mezőgazdasági termelés kibontakoztatásához a fizetőképes kereslet és az export megélénkülése is fontos, nemcsak a fogyasztók, hanem a feldolgozóipar szempontjából is. Összességében a békeidők színvonalának elérését a korabeli szakemberek 15-20 év elteltével vélték elérhetőnek.1

9 Az egyezmény aláírását követően a magyar kormány kéréssel fordult a SZEB-hez: a szállítások alapfeltételeinek biztosítását kérte, vagyis az ún. hadizónák megszüntetését, a gyári berendezések elszállításának leállítását, a Vörös Hadsereg parancsnoksága alatt álló bányák, gyárak, anyagkészletek,mezőgazdasági termények szabad forgalomba való visszakapcsolását, az állami monopóliumok — a posta, a MAV — fölötti rendelkezés jogának visszaszármaztatását, a szovjet katonai hatóságoknak a magyar hivatalos szervekkel és a civilekkel szemben való jogkörének pontos meghatározását. A magyar kormány — többszöri megkeresés ellenére is — július végén elutasító választ kapott. Az objektív gazdasági helyzet mellett a megszállásból fakadó körülmények is nehezítették a Magyarországra rótt terhek teljesítését. Az erőfeszítések ellenére is az első évben az előírásoknak csak 25-35 százaléka teljesült, ami mutatja, hogy az egyezményben foglalt követelések meghaladták a magyar gazdaság teljesítőképességét. A termelés megindulását a különböző ipari és mezőgazdasági alapanyagok, termények hiánya is késleltette, ezen kívül az elégtelen munkaerő is akadályozta a jóvátételi szállítások megindulását. A termelőmunkából hiányoztak a frontokon elesettek és a hadifogságban lévők. Az itthon tartózkodók a rossz ellátás miatt nem tudtak a munkakövetelményeknek megfelelni. A megvalósított szállítások viszont tovább gyengítették a lakosság ellátásának, a gazdaság és az ország újjá-