Századok – 1996
Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473
1498 GÁSPÁR FERENC másik — ugyancsak keretlegény — szerint: „A ti zsidaitok még megvannak? Majd gondom lesz rá, hogy ne legyenek."13 3 Több tanú is azt vallotta, hogy a mészárlás után Horváth azzal dicsekedett: „Ezt én rendeztem." Ugyanakkor megjegyezték, hogy Horváthot dicsekvő embernek ismerték. A perben tett vallomásában Horváth József tagadta a neki tulajdonított kijelentéseket. A Budapesti Népbíróság 1947. máj. 2-i ítéletében Horváth Józsefnek a kiskunhalasi mészárlásban játszott szerepéről a következőket állapította meg: „Hogy ezt a mészárlást a németek a vádlott kezdeményezésére rendezték volna, a népbíróság nem látta bizonyítottnak... A mészárlást az SS parancsnokság rendelte el. A muszosok vagonjai előtt már az azt megelőző naptól kezdve állandóan járkáltak a magyarul is tudó SS-ek, s az állomás környékén, illetve a városban szabadon mozgó muszosok is jelenlétükkel elárulták ottlétüket. Az SS-parancsnokság tehát vádlott mindenféle közreműködése nélkül elrendelhette a muszosok lemészárlását. Nincs adat arra nézve sem, hogy a vádlott milyen módon működhetett közre az SS-parancsnokságnál a muszosok lemészárlása ügyében." Az ellentmondásos tanúvallomások következtében a fentiekhez még hozzátette a Népbíróság: „Nyomós gyanúokok vannak tehát a vádlottal szemben arra vonatkozóan, hogy a kiskunhalasi vérengzésben valamilyen részes volt, az idevonatkozó tényállás azonban fel nem deríthető." A Budapesti Népbíróság — figyelembevéve Horváth Józsefnek Borban tanúsított kegyetlenkedő magatartását, a cservenkai mészárlásnál játszott teljesen ugyancsak nem tisztázható szerepét — a vádlottat életfogytiglan tartó kényszermunkára ítélte.134 Horváth József tanúként szerepelt a Borban szolgált és a munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt katonatiszt, Juhász Pál elleni perben.13 5 Horváth József a per során tett tanúvallomásában elmondta, hogy Kiskunhalason valóban folyt hajtóvadászat a mészárlás elől megmenekültek után. „A kiskunhalasi lövöldözés után... Juhász Pál főhadnagy riadót rendelt el, majd egy 15 fős katonacsoporttal átfésültette a kukoricást a menekülők után." A katonacsoportnak Horváth József is tagja volt. Horváth József vallomásában elmondta azt is, hogy „... amikor átfésülés közben a házakhoz értünk több asszony felhívta figyelmünket, hogy errefelé menekültek többen... Ezután az egész különítmény Juhász Pál vezetése alatt a menekülők nyomába indult, de tudomásom szerint nem fogtak el senkit, nem is lőttek."13 6 * A két világháború közötti időszakban megszakadni látszott a magyar zsidóság asszimilációjának a 19. század második felében megindult folyamata. Úgy tűnt, hogy az 1919-es évet követő események (fehérterror, numerus clausus törvény, stb.), majd a 30-as évek végétől meghozott ún. zsidótörvények azt célozzák, hogy az egykori szerződő felek egyike fel kívánja bontani a zsidóság emancipációjára kötött megállapodást. A folyamat megszakítására irányuló lépéseknek pregnáns megnyilvánulása volt a zsidóság — és zsidóknak minősítettek — kizárása a honvédelemből, amelynek egykor még minisztert is adott. A fegyveres katonai szolgálatból való kizárás következményeként egykori, az I. világháborút megjárt,
