Századok – 1996
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393
BÄSCH FERENC A NÉPBÍRÓSÁG ELŐTT 1425 hogy minden pártot — a szociáldemokratáktól a nyilasokig — távol akart tartani a németek közötti szervezkedéstől, kinyilvánítva, hogy egyedül a Volksbundban van a helyük ezeknek, tulajdonképpen formális pártalakítás nélkül is létrehozott egy önálló német politikai szervezetet, amely azonos volt a Volksbunddal. A Volksbund párt jellegét nemcsak Hóman említette tanúvallomása során, hanem a németbirodalmi külügyminisztérium Deutschland osztályát vezető helyettes államtitkár, Luther is „pártpótlék"-nak minősítette egy előterjesztésében, mégpedig kifejezetten „nemzetiszocialista pártpótlék" gyanánt definiálta, amelynek százalékarányosán jóval több tagja van Magyarországon, mint az NSDAP-nak Németországban.189 Számos csendőrségi jelentés adott hírt arról, hogy 1940 őszén tartott vidéki beszédeiben Bäsch gyakorta azzal fenyegette a Volksbunddal szemben ellenséges „falusi potentátokat", hogy „kibontja a horogkeresztes zászlót, s akkor azok futni fognak". Az ilyen jelentéseket Bäsch merő koholmányoknak nevezte perében, amelyek hogy megrendelésre készültek, az amerikaiak által vele együtt őrizetbe vett magyar hatósági emberek előtte elismerték. Mindenesetre hamarosan eltűntek a jelentésekből, s bizonnyal el is némultak a nemzetiszocializmussal való fenyegetődzések, amelyek csak kárára lehettek a magyar kormánnyal való viszony zavartalanságára ügyelő németbirodalmi külpolitikának. Bäsch a hivatalos német kormányállásponthoz igazodva léphetett fel bizonyos németbirodalmi nemzetiszocialista pártkörök és személyiségek ismételt sürgetéseivel szemben, hogy ti. alapítsa már meg a magyarországi német nemzetiszocialista pártot, annál is inkább, mert Szlovákiában, Romániában, Horvátországban léteznek és működnek ilyenek, s a magyar uralom alá visszakerült erdélyi szászok, bácskai svábok nemzetiszocialista vezetői el is váiják ezt. Bäsch azonban nem tölthette volna be a magyar és a német kormány közt közvetítő, lavírozó szerepét, ha e törekvéseket nem törekedett volna valóban elhárítani a magyarországi viszonyok tényleg speciális voltának hangsúlyozásával. A parlamenti passzivitást 1942 őszén egy erdélyi szász volksbundista képviselő, Keintzel Ede törte meg Bäsch népcsoportvezető megbízására hivatkozva tett deklarációjával, amely asszimilációs törekvésekkel vádolta Kállay miniszterelnököt, és Hitler-idézeteket olvasott a fejére, kijelentve, hogy „Hitler tanításai, a nemzetiszocializmus tanai" számukra, német nemzetiszocialisták számára „dogmatikai jelentőségűek". Az emiatt támadt nagy felzúdulás közepette — a nyomtatásban megjelentetett képviselőházi napló szerint, amelyet a népbíróság nem tanulmányozott — egy bácskai sváb volksbundista képviselő, Hamm Ferenc sietett Keintzel segítségére, kijelentve beszédében: „Népcsoportunk arculata a legutóbbi években megváltozott. Napról-napra mélyebben belegyökereződik népünkbe a nemzetiszocializmus fennkölt elve." Majd csodálattal adózott, „Hitler Adolf gigantikus harcai és eredményei" iránt, amelyek kétségtelenné teszik, hogy „a győzelem a mienk"; s ez hozza meg „német népcsoportunk helyzetének időtálló rendezését is".190 A német külügyminisztérium aktáiból tudjuk, amelyeket a népbíróság természetesen nem ismerhetett, hogy az a méltóságteljes megvetés, amellyel Kállay erre a parlamenti, immár teljesen nyílt nemzetiszocialista fellépésre reagált, Bäsch részvételével egy Kállay magatartása és a magyarországi
