Századok – 1996

Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Vád; védelem; valóság. (Basch Ferenc a népbíróság előtt) VI/1393

1426 TILKOVSZKY LÓRÁNT németséggel szemben alkalmazott taktikája ellen tiltakozó memorandum készítéséhez vezetett, amelyet a németbirodalmi kormány nevében nyújtottak volna át, ám Ribbentrop külügyminiszter nem járult hozzá ehhez.19

1 Egy kérdés, amely az ún. NS-blokkra vonatkozott, láthatóan zavarba hozta és mellébeszélésre késztette Bascht. Állításával szemben ugyanis a volksbundista képviselők nem maradtak mindvégig a kormánypártban, hanem az ország német megszállása után, 1944 májusában kiváltak, s a parlament felsőházának volksbundista tagjaival együtt megalakították a Nemzetiszocialista Német Törvényhozók Blokkját.192

Ez német nemzetiszocialista párt magyarországi megalakítása irányába mutató lépés volt, amelynek azonban a hamaros háborús fejlemények folytán nem lehetett folytatása. A „nemzetiszocialista" jelző 1944 júniusától már nyíltan bekerül a Volksbund egyes intézményeinek elnevezésébe (pl. Nemzetiszocialista Népjólét). Ami az NSDAP Külföldi Szervezete (AO) magyarországi csoportjának a Volksbunddal való kapcsolatát illeti, egyre inkább a múlté volt már az a helyzet, hogy egymás rendezvényein — mint Bäsch állította — csupán néhány fővel képviseltették magukat kölcsönösen: a „müncheni nemzetiszocialista mártírok" ünnepét már a bécsi népcsoportegyezmény óta nyíltan ünnepelték közösen, „a közös nemzetiszocialista világnézet alapján". Volksbundista rendezvényekről sem hiányzott a Horst Wessel-Lied éneklése.193 Bäsch és a Volksbund viszonya a magyar nemzetiszocializmushoz, a nyilasokhoz, nem kevésbé érdekelte a népbíróságot, mint a német nemzetiszocializmushoz való viszonya, különösen a zsidókérdés tekintetében. Bäsch visszautasította az antiszemitizmusára vonatkozó vádakat; egykori tárgyalópartnerei egyöntetűen vallották, hogy sohasem hallották zsidózni. Mint Bäsch hangsúlyozta, sem szóban, sem írásban nem voltak zsidóellenes megnyilatkozásai; a Volksbund tisztségviselői, funkcionáriusai részére adott utasításai kifejezetten tiltották az ilyesmit, már csak azért is, mert nem akarta, hogy a zsidóság a Volksbund ellen forduljon. Nem szólított fel a zsidó kereskedők bojkottálására, nem igényelt a Volksbund részére zsidó javakat, s elmozdította azokat, akik utasításait megszegték. Azt állította, hogy a Volksbundnak volt egy filoszemita szárnya is. Mester Miklós tanúvallomása utalt arra, hogy a zsidókérdést Bäsch nemzetiségi kérdésnek tekintette, s ezen az alapon a 30-as évek végén kapcsolatai alakultak ki cionista zsidó értelmiségiekkel. Bäsch számára igen nagy jelentősége volt, hogy az a zsidó származású nő, akivel 15 éven át volt bensőséges viszonya, hatásosan kitartott vele a zsidótörvények időszakában is, vállalva, hogy a Volksbundon belüli ellenzéke ezért Németországban feljelentgeti. 1944-ben megszűnt már ugyan viszonyuk, de Bäsch gondoskodott volt kedveséről, míg a meginduló deportálások elől el nem rejtőzött. Tanúvallomásában igen rokonszenves vonásokkal ábrázolta Bäsch politikai ambícióktól mentes, naiv idealista személyiségét, aki irtózott a háborútól, mindenféle erőszaktól, szellemi béklyótól, ám szerencsétlen sorsa olyan helyzetbe sodorta, amelyben csak gyötrődött, rettegett, de sajnos nem volt sem lehetősége, sem bátorsága, hogy abból magát valahogy kiszakítsa. Mindezzel egybehangzó vallomást tett — ugyancsak zsidó származású — szállásadónője, aki elmondta, hogy Bäsch csak ritkán és muszájból viselt Volksbund-jelvényt s egyenruhát, kicsiny lakásá-