Századok – 1996
Közlemények - Gángó Gábor: Thiers; Engels és a kereszténység szelleme. Eötvös József a pauperizmusról I/129
EÖTVÖS JÓZSEF A PAUPERIZMUSRÓL 135 tudatot és a valóságos pozíciót egymástól jelentékeny mértékben függetlenítő szemlélet sugallatai szerint a polgárosodó feudális világban — igen széles intervallumon belül — az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozók is tökéletesen megelégedettek lehetnek, ha teljességgel beletörődnek sorsukba, ha igényeiket már eleve esélyeikhez méretezik."2 0 Balogh megállapításait a legmesszebbmenően alátámasztja a Pauperizmus már idézett relativista életfilozófiája; ezért e kéziratot többek közt úgy is kell tekintenünk, mint ami bölcseletileg megalapozza Eötvös kései prózájának boldog kisbirtokosi életképeit, és egyben kapcsolóelemként szolgál ahhoz, hogy A nővérek és a novellák világa beleilleszkedhessen a forradalom utáni államtudományi írások egyre inkább határozott formát öltő nagy szövegösszefüggésébe. És végezetül: a Pauperizmus révén megkaphatjuk a kulcsot ahhoz, hogy miképpen futottak volna össze egyetlen nagy látomásba az európai civilizációról és az osztrák birodalom újjászervezéséről folytatott hosszú és bizonyos mértékig egymástól független diszkurzusok Eötvös egyetlen kéziratlapján két, minden bizonnyal közel egyidőben keletkezett feljegyzés található (több másik társaságában): az egyik a Pauperizmus genetikusan tovább nem redukálható elemi vázlatának tekinthető,2 1 a másik pedig mellbevágó egyértelműséggel a következőket mondja: „A birodalmi patriotizmus annyi, mintha azt akarnánk állítani, hogy valaki nem katolikus vagy protestáns, hanem keresztény akar lenni."2 2 Ezt is érti Eötvös tehát — a külpolitikai feltételeken túl — a Müncheni vázlat „birodalmi patriotismus"-án:2 3 az osztrák birodalmat a pauperizmust is felszámolni képes, tiszta keresztény eszmékhez megtérő államként álmodta meg. Eötvös József PAUPERIZMUS Ha a dolgozó osztályok jelen helyzetét összehasonlítjuk a múltbelivel, akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezen osztályok helyzete ma mindenképpen jobb. Nehéz lenne e tényt tagadni, miután oly sok és kiváló férfiú állítja. Jóllehet meggyőződésem szerint a kenyérfélék és italok fogyasztásának növekedése annak is köszönhető, hogy manapság az emberek anyagi érdekekből jobban odafigyelnek a fogyasztásra, elfogadom a növekedési számítást — bár azt, amiért felhozni szokták, éppenséggel nem bizonyítja, csupán a tökéletesebb termelésről tanúskodik. Ha növekedett a termelés és a dolgozó osztályok fogyasztása, a tömegek pedig mégis ínségesebb körülmények között élnek, mint korábban, akkor ez nem államberendezkedésünk és társadalmi viszonyaink mellett, hanem inkább ellenük szól. Még ha a tényleges ínség nem igazolja is a szegénységről és a szükségről való panaszokat, melyek korunk egész társadalmát veszélyeztetni látszanak, annál inkább szükséges az elégedetlenség forrását felkutatni, mivel arra a meggyőződésre kell jutnuk — éppen a tapasztalat által —, hogy a növekvő fogyasztás nem képes lecsendesíteni ezeket a panaszokat. Ezért minden kérdés közül legkevésbé ennek megoldását bízhatjuk az időre. A szükség fogalma — annak utolsó, legrettenetesebb, halállal végződő stádiumát kivéve — relatív fogalom, amely függ az egyes individuum normális állapotától, a
