Századok – 1996
Tanulmányok - Novák Attila: Cionisták; baloldaliak; államrezon. (Cionizmus és államhatalom a 30-as évek Magyarországán) VI/1341
CIONIZMUS ÉS ÁLLAMHATALOM A 30-AS ÉVEK MAGYARORSZÁGÁN 1345 A Hasomer Hacair 1929-ben Kollárküton tábort rendez, ahol többek között Jaurès és más szocialista szerzők írásait olvassák.17 A sómérok létszáma az év végére eléri a 250-et, ez a létszám a következő 2-3 éven belül 600-ra emelkedik.18 A Hasomer Hacairt ekkor Zsoldos Jehúda (Juda), Zehavi Dávid, Porát Efrájim, Rappaport Dávid és Eli Fábián vezették. 1932-ben csatlakozott a vezetéshez Jakov Grünwald. A 30-as évek elején felépült a kén-moádon (kén-helyiség) Budapesten (Hollán u. 14.), és 2 mezőgazdasági és 2 budapesti ipari hachsarát állítottak fel. A mozgalom egyik első hachsarája Hatvanban létesült, a Bálint-tanyán. Hatvany Endrét, a lelkes asszimilációpárti Hatvany-család tagját állítólag Eli Fábián vette rá arra, hogy a cionisták bérmunkásként a birtokain dolgozhassanak.1 9 Hatvanban azonban nemcsak a Hasomer Hacair, hanem egyéb baloldali mozgalmak, így a Poale Cion csoport tagjai is dolgoztak, s ez közös hachsaraként üzemelt. A Magyar Cionista Szövetség ezeket az újonnan megalakult szervezeteket a saját keretében akarta tartani. Alapszabályának 19. paragrafusában „az egyesület tevékenységének minél intenzívebbé tétele céljából" lehetővé teszi a szakosztályoknak a választmány általi létrehozását.2 0 Ez később gumiparagrafusként szolgált, hiszen a politikai viszonyok alakulásával jobb- és baloldali cionista csoportok legalizációját biztosíthatták, illetve szüntethették meg a szakosztály elnevezés megadásával, illetve visszavonásával. A Dror a M. C. Sz. Ifjúsági- és Könyvtárszakosztálya, a Hasomer Hacair az M. C. S^. Ifjúsági Kultúrszakosztálya néven működött. Később ilyen kibúvót jelentett a helyi vagy kerületi csoport létrehozása is. A Drornak Budapesten kívül Miskolcon és Debrecenben voltak helyi csoportjai. A Hasomer Hacairnak pedig Bicskén volt hachsarája.2 1 A baloldali csoportok érdekes módon nemcsak a munkásifjúságból, hanem a Rabbiképző Intézetből és az Izraelita Tanítóképzőből is verbuváltak tagokat, sőt a Rabbiképző baloldali rezervoárként is működött. Már ekkor felmerült — igaz szigorúan a belső vitákat érintve —, hogy a baloldali cionista mozgalmak a nem-cionista és nem-zsidó identitású kommunista és szociáldemokrata pártba áramló, illetve velük szimpatizáló zsidó ifjúság előtti alternatívát kell, hogy képviseljék.2 2 A cionista baloldal megosztottsága kifejeződött az egymásra szórt vádakból, a Dror például nem tartotta eléggé proletár-jellegűnek a Hasomer Hacairt, amiben — társadalmi hátterére tekintettel — volt némi igazság. A veszély ebben a kezdeti periódusban azonban még nem a belső torzsalkodásokban vagy az államhatalom ellenséges hozzáállásában, hanem a hitközségi nomenklatúra idegenkedésében keresendő. A Dror tagjai megpróbáltak „behatolni" a körzeti templomok által megszervezett napközi otthonokba (elsősorban a József- és a Ferencvárosról van szó), de „...amikor világossá vált a körzeti rabbi előtt, hogy a fiatal nyáj cionista nevelésben részesül, az »istentelen« és hazátlan" cionisták befolyása növekszik, a vezetőket a szó szoros értelemben kitelepítették a napközi otthonokból és nem sok mentette meg őket attól, hogy a tanítóképzőből is eltanácsolják őket, melyet oly „alávalóan" kompromittáltak.2 3 1931 májusának egyik szombatján, a makói ortodox rabbi
