Századok – 1996
Tanulmányok - Novák Attila: Cionisták; baloldaliak; államrezon. (Cionizmus és államhatalom a 30-as évek Magyarországán) VI/1341
CIONIZMUS ÉS ÁLLAMHATALOM A 30-AS ÉVEK MAGYARORSZÁGÁN 1343 nak volt. Télen plúgákat [városi kommunákat] szerveztek. A hachsara — mely később a rendőrség figyelmét is felkeltette — cionista elő- vagy felkészítő kommunát jelent. A hachsarákon résztvevő és Palesztinába készülő fiatalokat chalucoknak, azaz „úttörők"-nek nevezték. A hachsara nem a baloldal találmánya volt, hiszen a cionisták minden platformja tartott fenn ilyen intézményeket. Még az antikommunista Betar, a jobboldali cionista ifjúsági szervezet is állított fel hachsarákat a 30-as években.6 A Palesztinába készülő, legtöbb esetben középosztályi háttérrel rendelkező fiataloknak fel kellett készülniük a palesztinai életre, s különféle ipari és mezőgazdasági szakmát kellett tanulniuk. A fizikai munkára való áttérés az „átrétegződés" ideológiája jegyében ment végbe, melyet a palesztinai gazdasági viszonyok is megköveteltek. Az „átrétegződés" ruppini-borochowi elmélete szerint a zsidóság társadalmi szerkezete a galutban, a „szétszóratásban" fordított gúlához hasonlítható: széles értelmiségi-szabadfoglalkozású-kereskedő és csekély ipari és mezőgazdasági munkát végző réteggel rendelkezik.7 Ez — állítják a cionista teoretikusok — egészségtelen. Meg kell fordítani a gúlát - követelték a baloldali csoportok. Bár ez a folyamat csak Palesztinában mehet végbe, az átrétegződési folyamatot a galutban is meg kell kezdeni s a hachsaraк ezt a célt szolgálják. Az elméletnek volt gyakorlati alapja: egy nagy munkaerőhiánnyal küzdő és nagy szűzterületekkel rendelkező fejlődő ország nem kereskedőket és értelmiségieket, hanem földműveseket és ipari munkásokat igényelt. A brit mandátum területén működő kormány a certifikátokat (bevándorlási engedélyeket), kiadását a Jewish Agencynak engedte át. A szervezet, a fiatalok esetében ezt a hachsarákon való — általában 2 éves — részvételhez kötötte. Az engedélyek elosztásánál azt vették figyelembe, hogy az adott országban milyen erős a cionista mozgalom és milyen mértékben veszélyeztetett az ottani zsidóság.8 AII. világháború előtti cionizmus ráadásul minőségi és nem mennyiségi alijára (Palesztinába való bevándorlásra) törekedett. A Jewish Agency Palesztinán kívüli intézményei az ún. Palesztina Hivatalok voltak. A bevándorlási engedélyeket Magyarországon is a Palesztina Hivatal osztotta szét és elvileg felügyelte a hachsarákat. A hachsarákon, melyek ipariak vagy mezőgazdaságiak lehettek, a fiatalok együtt laktak, nappal dolgoztak, este pedig szemináriumokat, vitaesteket rendeztek, héberül tanultak vagy járták a „népi táncot", a hórát. Városokban általános volt, hogy egy mozgalomhoz tartozó 10-20 fiatal bérelt egy lakást, nappal különféle üzemekbe jártak dolgozni és este a már említett „programokat" tartották. Vidékre aratni, csépelni jártak.9 A mezőgazdasági hachsarák általában egy-egy cionistabarát, de nem cionista földbirtokos jóvoltából jöttek létre. Hachsarára — a mozgalmak vezetőségének direktívái szerint — elvileg 17-18 éves kor után mentek a fiatalok. Természetesen egy idő után felmerült a „hachsara vagy hechser" (a rituálisan tiszta élelmiszerre adott rabbisági pecsét - N. A.) kérdése is, azaz, hogy mennyire kell e közösségeknek megtartani a vallási előírásokat. Dr. Richtmann Mózes a cionista többség véleményét 1930-ban így tolmácsolta: „... A halódó zsidóság talán inkább a hachsara, mint a kasrusz (a vallási felügyeletet igénylő élelmiszerek rabbinátusi és vallásközségi ellenőrzése és felügyelete - N. A.) útján vezethető vissza a zsidó élethez..."10
