Századok – 1996

Történeti irodalom - Hernádi László Mihály: A Baranyai Helytörténetírás repertóriuma (1968–1993) (Ism.: Kőhegyi Mihály) V/1330

1330 TÖRTÉNETI IRODALOM élők sorsa törvényszerűen a fokozatos felszívódás, majd a teljes beolvadás a többségi népbe. E folyamatot lassítani lehet ugyan, megállítani azonban nem. A dolgozat legfőbb és legkegyetlenebb következtetése ez. A magyar kormány támogatta a kivándorlást, hiszen ezzel csökkent a nincstelenek száma az anyaországban, sőt a folyamatot hosszú ideig nem is tekintették kivándorlásnak, hanem olyan emigrációnak, melynek gazdasági és politikai következményei a magyarságra nézve mindenképpen hasznosak. Csak meglehetősen későn ébredtek rá arra, hogy a szerb hatóságok mindent megtesznek elszlávosításuk érdekében. A századelőn (1904) alapított Julián Egyesület már hiába küldött tanítókat, papokat, könyveket számukra, sorsuk megpecsételődött. (Érdemes lenne megvizsgálni, miként történt a megmaradt töredék visszatelepülése az 1941-ben ismét Magyarországhoz került bácskai falvakba.) A csehszlovákiai magyar főiskolai mozgalom történetéről Sinkó Ferenc írt ma is jól használható, tárgyilagos tanulmányt 1938-ban. Feltáratlan volt eddig a mozgalom 1945-ig tartó története. Fogarassy László, az időközben elhunyt pozsonyi történész ennek megírására vállalkozott. Ismeretes, hogy a helytörténeti kutatások az 1960-as években vettek új lendületet, s ennek első kézzelfogható bizonyítéka volt Baranya megye történeti évkönyvének megjelenése. (A Dunántúl egyébként is példát mutatott e téren, mert a baranyaival egyidőben Fejér és Tolna megye is — mindhárom helyen a levéltárhoz kötődően — megindította a maga sorozatát.) A több mint negyed századot megélt kiadvány ezzel a kötettel megszűnik. Helyébe egy más szerkesztési elvek szerint készülő sorozat lép, a Tanulmányok és Fonások Baranya megye történetéből. Kőhegyi Mihály Hernádi László Mihály A BARANYAI HELYTÖRTÉNETÍRÁS REPERTÓRIUMA (1968-1993) Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 1. Pécs, 1995. 110 o. A mai kutató egyik legnehezebb feladata, hogy naprakészen karbantartsa tudásszintjét, amihez a hazai és külföldi folyóiratokban megjelent cikkek, tanulmányok, forrásközlések ismerete szükséges. Csakhogy az óriási folyóirat-mennyiség nyomon követése teljességgel lehetetlen. A számítógépes rendszerek, illetve ezek nemzetközi összekapcsolása (Internet) sokat segített e feszítő gond enyhítésében, de mindemellett nem lebecsülhető a nyomtatásban megjelent szakbibliográfiák és repertóriumok szerepe sem. Ezért fogadtuk örömmel a szerző összeállítását, mely a Baranya Megyei Levéltár gondozásában megjelent Baranyai Helytörténetírás és a Baranyai Történetírás köteteiben megjelent közlemények feldolgozását adja. Ismeretes, hogy a helytörténeti kutatás az 1960-as években vett új lendületet, s ennek első kézzelfogható eredménye volt Baranya megye történeti évkönyvének megjelenése. (Dunántúl egyébként is példát mutatott e téren: a baranyaival egyidejűleg Fejér és Tolna megye is — mindhárom helyen a levéltárhoz kötődően — megindította a maga sorozatát.) Az egyre nagyobb terjedelmű kötetek szerkesztői (Szinkovich Márta, majd Szita László) szívós munkával derítették fel az egyes településekkel vagy témákkal foglalkozó helyi, majd országos szakembereket, akik a sorjázó köteteket látva szívesen adták át közlésre tanulmányaikat. Az egyre erősödő szerzőgárda és az írások színvonala késztette arra .Szita Lászlót — talán kissé elkésve is —, hogy a címet Baranyai Történetírásra változtassa, és ezzel jelezze valós belső tartalmukat. Az ő tevékenysége nyomán vált országosan ismertté és elismertté az évkönyv. A több mint negyedszázadot megélt kiadvány köteteiben megközelítőleg 10 000 oldalon, mintegy 490 ívnyi terjedelemben háromszázat meghaladó tanulmány, forrásközlés jelent meg, száznál is több szerző tollából. Az egy, vagy néhány cikkel szereplők mellett vannak tucatnyi közleményt publikáló történészek is. A tematika felöleli a tudományág majd minden területét, de két kötete (az 1848/49-es szabadságharc helyi eseményeit, illetve a Mohács történetét feldolgozó már-már monografikus számok) messze meghaladja a szűkebb helyi kereteket, és országosan is fontos eseményekre, folyamatokra világít rá. Az élvonalba tartozó írások mellett természetesen vannak gyengébb közlemények is, melyek elsősorban a „falumonográfiát" írók tolla alól kerülnek ki, akik szemmel láthatóan nem tudtak