Századok – 1996

Történeti irodalom - Baranyai történetírás 1992/1995 (Ism.: Kőhegyi Mihály) V/1328

1328 TÖRTÉNETI IRODALOM BARANYAI TÖRTÉNETÍRÁS 1992/1995 A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve Pécs, 1995. 589 o. A Baranyai Helytörténetírás legújabb kötete négy évfolyamot ölel fel. Az eddig évenként, vagy kétévenként megjelent Levéltári Évkönyv ilyen szokatlan összevonását bizonyára a pénzszűke kényszerítette ki, de szerepe lehet ebben a szerkesztő-levéltárigazgató Szita László nyugállományba vonulásának is. Belső tartalmát tekintve az anyag bő, a tanulmányok szinte az egész magyar történelmet átfogják — kivéve az Árpád-kort —, a már megszokott magas szakmai színvonalon. Bizonyára az Anjou-kori okmánytár munkálatai során jutott Koszta Lászlónak az a feladat, hogy a pécsi káptalan kiadatlan okleveleit átnézze. Közülük az 1325-1339 között keletkezetteket közli. A közjogi és birtoktörténeti adatokon túl különösen a numizmatikusok számára találhatók hasznos adatok az oklevelekben, melyekből kiderül, hogy Délkelet-Dunántúlon a báni dénárok forogtak a 14. század 20-as, 30-as éveiben. Szita László két évtizede kutatja a visszafoglaló háborúk történetét a németországi levéltárakban. Most a törökellenes hadjáratok történetének legfontosabb ütközete, a Harsány-hegy melletti csata korabeli sajtóvisszhangját szedte össze. A válogatott gyűjtemény csupán töredéke a feltárt és közlésre váró hatalmas anyagnak, de arra azért alkalmas, hogy érzékeltesse, milyen mértékben foglalkozott az európai, elsősorban a német sajtó a Magyarországon folyó török elleni háborúval. Amíg Perczel Mór honvédtábornokról bővebben esik szó a szabadságharc történetét feldolgozó művekben, addig öccséről, Miklósról — pályaképének mostani felvázolásáig — jóval kevesebb adat állott rendelkezésünkre. Dobos Gyula az igazgatása alatt működő Tolna megyei Levéltárban található iratanyag alapján követi nyomon a család korai történetét, de a hangsúly természetesen Miklós bemutatására esik. A középnemesi család 19 élő gyermeke közül háromnak — így Miklósnak is — a fiatal Vörösmarty Mihály volt a házitanítója, aki hazaszeretetre nevelt. A történelmi emlékhelyeken tett közös kirándulások ugyancsak maradandó élményt hagytak az i(jakban, Miklós — részben bátyja seregében - végigküzdötte a szabadságharcot, majd a bukás után török földre menekült. Ránk maradt (és mindmáig kiadatlan) naplója jól tükrözi azokat az ellentéteket, melyek az emigrációban élők között dúltak. A pénztartalék rohamos apadása arra késztette a Perczel házaspárt, hogy Amerikába költözzön, ahol biztos megélhetést reméltek. A rokonszenves fogadtatás és segítőkészség után azonban munkához kellett látniuk, ám a megvásárolt farm nem váltotta be a reményeket, s így a kiegyezés után visszatértek hazájukba. Perczel Miklós csakhamar hivatalt is vállalt. Munkássága egy olyan embert állít elénk, aki a kiegyezés céljával mindvégig azonosult, teljes erejével annak gyakorlati megvalósulásáért tevékenykedett. Az 1939-es országgyűlési választások eredménye egyértelműen a nemzetiszocialisták komoly előretöréséről tanúskodott, hiszen a Nyilaskeresztes Párt a szavazatok 25%-át szerezte meg. A parlamenti harcok baranyai eseményeit elemző Vonyó József jól látja, hogy a kisemberek tömege nem szociális okok miatt, nem a hitleri sikerek hatására sorakozott fel a nyilasok mögött, hanem ennek mélyebb okai voltak. Tegzes Ferenc összeállítása elsősorban hivataltörténeti oldalról vizsgálja az 1918-2 l-es baranyai megszállás eseményeit. Eligazító bevezetésében összefoglalja a terület szerb megszállásakor törvényszerűen bekövetkezett változásokat, de egyúttal azt is megállapítja, hogy a közigazgatásban személyi cseréken túl a rendszer egésze megmaradt. A szerb annexiós törekvések erősödésével az egyes hivatalok pecséthasználata is megváltozott, pontosabban a megszállás első idejében használt régi pecsétek helyett fokozatosan a cirillbetűsök léptek életbe. A dolgozata végén található, fáradságos és aprólékos munkával összeállított Baranya megyei pecsétkataszter komoly segítséget jelent a kiállítást rendező muzeológusoknak és az iratokat használó helytörténészeknek. A megyefai Jeszenszky-kastély építéstörténetének példaszerű feldolgozása a kötet egyik erőssége. A művészettörténész szerző (Sonkoly Károly) kapta feladatul a teljesen lepusztult kastély felújítását, illetve ideiglenes állagvédelmét, de ez anyagi okok miatt félbeszakadt, s nem sok remény van a folytatásra. Munkájának szakszerű elvégzéséhez nélkülözhetetlenül szükség volt az egyes építési periódusok megismerésére. így született meg ez a magvas, bőven illusztrált tanulmány. A baranyai Zselicség mai arculatát mutatja be Kapronczay József tanulmánya. A térség gazdasági, kulturális leszakadása már a két világháború között megkezdődött, de katasztrofális méretűvé az 1960-as években vált, amikor a természeti adottságokat figyelmen kívül hagyva, a nagyüzemek létrehozását erőltették. A mezőgazdaság „szocialista átszervezése" gerjesztette a fia-