Századok – 1996

Történeti irodalom - „Azok a szép (?) napok… (Ism.: Niederhauser Emil) V/1326

1326 TÖRTÉNETI IRODALOM No, de lássuk magát a munkát. A két hasábba tördelt oldalak egyik hasábjában a szerzői instrukciókat és a másik oldalon látható képek magyarázatát olvashatjuk, a másik hasábban Széchenyi-szövegeket találunk — nagyobb részt a Nagy Magyar Szatírából. A Széchenyi által parodizált Ferenc József és Bach „szatirikusán eltorzított alakban" lép színre az olvasó lelki szemei előtt, s színészek elevenítik meg Széchenyit, Dessewffy Józsefet, Kossuthot és a többi megidézett személyiséget. A jeles alakok müveikből származó idézeteket mondanak fel, amelyeket a Szerző és a Riporter kommentálnak. Spira megvilágít, elmagyaráz, vitatkozik. A kötet tényanyagával nincs is semmi baj. Helytálló a Kossuth-Széchenyi-vita értelmezése a két férfiú eltérő társadalmi programjáról és nemzetközi helyzetmegítéléséről. Pontos a különbségtétel az önkényuralmat elítélő, de a monarchiát fenntartani kívánó Széchenyiről. Logikus a magyarázat Széchenyi öngyilkosságának okairól. Az olvasó csak azt nem érti, miért kellett ez megjelentetni? A szöveg ugyanis csupa olyan tényt foglal magába, ami már a megírás időszakában sem számított újdonságnak, s az 1991-es Széchenyi-évfordulón megjelent népszerűsítő és tudományos munkák többségében is megtalálható. Némileg érthetetlen a Szerző bírálata, miszerint a Széchenyi-Kossuth-vitában „még napjainkban is alig akad történetíró, aki ment mind az ilyen, mind az amolyan irányú elfogultságoktól". Talán arra gondol, hogy ő a szerencsés kivételek közé tartozik, mert 1959-ben megjelent összefoglaló munkájának szinte kritikátlan Kossuth-ábrázolásától 1978-ra eljutott egy reálisabb Kossuth-képhez. Az meg kimondottan komikusan hat, ahogy az egyik hasábban a Szerző azon megjegyzésénél: „mint korábban már részletesen kimutattam" — a másik hasábban a következő szöveg olvasható. „A kamera körbepásztáz a szobán, s kis időre megállapodik a szerző egyik könyvének az íróasztalon fekvő példányán." És a másik oldalon láthatjuk is a munkát: Széchenyi a negyvennyolcas forradalomban. Érdekes, hogy a Szerző nem a munka első, 1964. évi kiadásának ízléses címlapját kívánta bemutatni, hanem a második kiadás fantáziátlan boritóját. Azt a kötetet, amelyik az Akadémiai Kiadó „Korunk tudománya" sorozatában jelent ugyan meg, de „népszerű kiadványként", vagyis csupán minimális tudományos apparátussal. (E munka szolgált egyébként Spira György 1980-ban lezajlott akadémiai doktori minősítésének alapjául.) Az ilyen didaktikus képi megoldások némileg a mű, ti. a megjelent forgatókönyv komolyságát vonják kétségbe. A kiadvány Spira György — eddigi munkásságában is megmutatkozó — kiemelkedő ikonográfiái tájékozottságáról tanúskodik. A forgatókönyv képi megjelenítése bizonyára nem okozott volna nehézséget a televíziónak. Talán a színészi játék és a szerző narrátori szerepe együttesen volt szokatlan az illetékeseknek? Vagy úgy érezték, hogy a vállalkozással nem csupán Széchenyinek állítanának emléket? Érthető persze, hogy egy történész szereti, ha egyszer elkészült munkája valamilyen módon eljut az olvasóhoz vagy a nézőhöz. Azon viszont már elgondolkodik az olvasó: manapság, amikor egy-egy szakmunka megjelentetése komoly anyagi nehézségekbe ütközik, mi indokolta, hogy a Soros Alapítvány és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium éppen ezt a munkát részesítse támogatásban? Hermann Robert „AZOK A SZÉP (?) NAPOK..." (Tanulmányok a Monarchia irodalmáról) Szerk. Fried István. Társszerk. Kelemen Zoltán. Szeged, 1996. JATE ВТК Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék -Tiszatáj Alapítvány. 99 o. Fried István tanszéke már több tanulmánykötetet tett közzé a tematikából. Ez a mostani is elsősorban a kölcsönhatásokat és a közös kulturális sajátosságokat vizsgálja a klasszikus modernség korában, a századfordulón. Sánta Gábor Lux Terka (valódi nevén Dancsházi Oláh Ida, 1873-1938) munkásságát vizsgálja. 18 kötete jelent meg, budapesti szocioregényeknek nevezhetők, a nő kiszolgáltatott helyzetét mutatják be, a pénz hatalmát, az írónő kiábrándultságát. Lux Terka Kóbor Tamáshoz áll közel. Péter László Móra és Bécs kapcsolatát ábrázolja. Valójában csak egyszei; 1929 márciusában járt ott. A szerző aktuális politikai események kapcsán írt Móra-cikkek alapján mutatja be kurucos függetlenségi szemléletét, különösen Ferenc József tevékenysége kapcsán. Kiemeli, hogy Ferenc