Századok – 1996

Beszámoló - Konferencia az elitről (Müller Rolf) V/1307

BESZÁMOLÓ 1313 volították, és a helyébe lépő pártnómenklatúrában pedig a kommunista és szociáldemokrata értelmiséget koncepciós perekkel megtizedelték. Az 1956-os forradalom után viszont a Nagy Imre-vonalhoz tartozó fiatal értelmiségiek csoportja került ki a hatalomból. A kontraszelekciók ellenére az ország mégis megőrzi működőképességét. Ennek okai Huszár szerint, hogy az 1949 utáni felső vezetésben a nélkülözhetetlen régi szakemberek megmaradnak, illetve a hosszú ötvenes évek alacsony iskolázottság tekintetében homogénnek tekinthető pártelitje mellett a 70-es évektől magasabb képzettségű és kommunikatív tőkével rendelkező személyek jelennek meg, akik később a felsőbb vezetésbe is bekerülnek. Ez az a második generációs értelmiségi réteg, amely a 80-as években egyre nagyobb szerephez jut és majd a rendszerváltásban is részt vesz. Lengyel György szociológus a magyar gazdasági elit és a rendszerváltás kapcsolatáról tartott előadást. Bevezetőjében — a legfontosabb elitelméletekre hivatkozva — a következő megállapításokat tette: 1.) az elit megújulási szándéka a békés rendszerváltás történeti előfeltétele, mivel mérsékeli a társadalmi elégedetlenséget, 2.) a békés rendszerváltás csak az elitcsoportok közötti konszenzussal tartható fenn. Magyarországon a kései-tervgazdálkodás időszakának második felében megindult a gazdasági vezetőréteg cserélődése, másfélszeres fluktuációt mutatva a 70-es évekhez képest. Társadalmi összetételére jellemző a diplomások, a férfiak és a párttagok magas számaránya. Emellett megállapítható ennek a rétegnek az elöregedése, az 50 év feletti, idősebb vezetők erőteljes jelenléte. A karrierminták tekintetében fontos említeni a nagy ugrások nélküli, folyamatos emelkedést. A rendszerváltás után a személyi állomány nagy része kicserélődött, ellenben a társadalmi háttér jelentősen nem változott. Az új követelmények magukkal hozták a 30 év körüli, fiatalabb nemzedék megjelenését és a párttagság jelentőségének csökkenését, de a nemek arányában nem történt nagy változás és a felsőfokú végzettség továbbra is belépési feltétel maradt. Ugyancsak nem változtak a karrierminták, mivel szektoron belül mindenki — nagyobb ugrások nélkül — egy beosztással feljebb lépett. Végül az előadó megjegyezte, hogy az átmenet gazdasági elitje egységes, mivel az átalakulás kérdései bizonyos nézetkülönbségeket eredményeztek, ám a megosztottság irányába mutató értékkülönbségek nem alakultak ki. A vitában nagy szerepet kapott a rendszerváltás értékelése. Huszár szerint a társadalomban történtek szerkezeti változások, hiszen a hatalmi összpontosítással szemben a helyi autonómiák intézményi, jogi garanciái megerősödtek, de a demokratikus átalakulást megnehezítik a paternaüsztikus hagyományok, a gazdasági nehézségek és a középosztály gyengesége. Lengyel az elit egységével kapcsolatban elmondta, hogy a 80-as években mind a társadalom, mind az elit egységesebbnek mutatkozott, mert a célképzetek ideológiai távolságra voltak az adott helyzettől. Viszont 1989 után, amikor az előbbi célképzetek szembesültek a valóság racionalitásával, ideológiai egyet nem értés alakult ki, amely a csoportok közötti együttműködést rontotta, ám a demokratikus magatartásminták tekintetében a konszenzus a meghatározó. Szelényi most részletesebben tárgyalta saját átalakulás-elméletének néhány elemét. A rendszer-átalakító elit a hatalomgya-