Századok – 1996
Beszámoló - Konferencia az elitről (Müller Rolf) V/1307
1312 BESZÁMOLÓ régi rendszerhez fűződő kapcsolatok nem egyértelműen befolyásolják a folyamatokat, mivel a volt párttagság politikailag megosztott. A rendszerváltó értelmiség sikertelenségével kapcsolatban megjegyezte, hogy az elit túlértékelte szerepét és nem biztosította az autonóm társadalmi alrendszerek önállóságát. Szalai rámutatott, hogy az elit a magatartásmintákat közvetíti, de ezek minőségétől függetlenül a társadalom képes önálló cselekvésre, ezért egészségesebbnek tekinthető elitjénél. Elekhez hasonlóan maga is károsnak tartotta a népi-urbánus megosztottságot, és kiemelte, hogy a népi oldalnak nagyobb társadalomismeretre van szüksége. Eszmecsere bontakozott ki az elit keletkezéséről. Elek fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a különböző politikai csoportok nem azonos feltételek között működtek, Gazsó pedig az elit természetes önkiválasztódását és társadalmi betagozódását elemezte. Végül Fricz annak a veszélyéről beszélt, hogy (miként Ausztriában) az elit behatolva a társadalom minden szférájába, a demokrácia kiteljesedését nehezítheti meg. Az elit funkcionális és szakmai tagolódása című szekcióban Szelényi Iván szociológus a posztkommunista elit csoportjairól és ideológiájáról tartott előadást. Véleménye szerint jelenleg a hatalom három elitcsoport között oszlik meg. Az első domináns csoport a menedzseri-technokrata elit. Rekrutációs bázisa a későkádárkori nómenklatúrának az a fiatal, magas szaktudású rétege volt, amely a 80-as években a piacgazdaság érdekeit képviselte és a rendszerváltásban is jelentős szerepet játszott. 1989 után ez a csoport megőrizte gazdasági pozícióit, a politikai irányítást pedig a második domináns csoportnak tekinthető politokrácia szerezte meg. Később, miután a szaktudás nagyobb jelentőségre tesz szert, az ellenzékiekből, félellenzékiekből álló politokráciából kiválik az erősen ideologizáló, véleményformáló (kiegészítő funkciót betöltő) értelmiség. Az elit egységét — 19.századi előképéhez hasonló — közös törekvése teremti meg, hogy ti. kapitalizmust és polgári demokráciát valósítson meg ott, ahol annak objektív feltételei nagyobbrészt hiányoznak. Ideológiája a menedzserizmus, amelynek lényege, hogy a társadalmat és gazdaságot nem lehet magára hagyni, szükséges folyamatainak „hands-on micromanagment"-je. Ez sok szempontból ellentétes a korábbi ideológiai premisszáikkal, a technokrácia monetarista- és a disszidens értelmiség civil társadalom-eszméjével, de az 1989 után felismert realitások kikényszerítették a gazdaság és a társadalom folyamataiba való direkt beavatkozásokat. Az ideológia érvényesülésével posztkommunista rituálék is kialakultak, így a korábbi bűnöktől való megtisztulás, a közös áldozatvállalás és az önkéntes bűnvallás. Tehát a mai elit küldetéstudata arra irányul, hogy az emberek lelkén és gazdaságán állandó ellenőrzést végrehajtó átalakulási folyamatot segítsen elő. Huszár Tibor szociológus előadásában arról beszélt, hogy a 20. századi Magyarország elitjét többször is lefejezték. Az első ilyen kísérlet az Ü938—Í3 közötti őrségváltáshoz kapcsolódott, amikor is a gazdasági elit tapasztalt, nagy kommunikatív tőkével rendelkező tagjai elvesztették irányítási pozícióikat, majd pedig az 1945-48-as időszak igazoló-eljárásai, B-listázásai okoztak jelentős veszteséget, főleg a tudás-elitben. A folyamat 1949 után vált erőteljesebbé, amikor a civil társadalmat reprezentáló, koiporatív egyesületekben tömörülő szakmai elitet eltá-