Századok – 1996
Kisebb cikkek - Foki Ibolya: Magyar katolikusok Moldva-Oláhországban a 19. század közepén V/1287
KISEBB CIKKEK 1287 szein pasa 100 ezer főből álló seregével útját állotta vala." Lázár Gyula: A Török Birodalom története. 2. jav. kiad. Nagy-Becskerek, 1890. 536. 10 Mu ham med Alinak, az egyiptomi kormányzónak a fia. A kormányzó a Portától Szíria átengedését követelte, s 1832-ben Ibrahim pasának vezetése alatt támadást indított a szultán ellen. Az 1833-ban Küthajában kötött békében a Porta átengedte Muhammed Alinak Szíriát. 11 П. Mahmúd szultán (1808-1839). 12 П. Pál pápa mauzóleuma, amelyet Giuglielmo della Porta készített. 13 Havasalföld hoszpodárja Constantin Ipsilanti, Moldváé pedig Alexander Moruzi volt. Oroszbarátságuk miatt 1806-ban elűzte őket a Porta. A cár azzal válaszolt, hogy megszállta a két dunai fejedelemséget. Az 1812-ig tartó háború a bukaresti békével zárult le, mely korlátozott autonómiát garantált Szerbiának. HArgugrad (Széchenyi naplójában Argulgrad): nincs ilyen nevű helység a korabeli térképeken. Talán Arcsarral, a Vidintől 20 km távolságban lévő településsel téveszthették össze. 15 Quinnél Giurgeva. Román kikötőváros Ruszéval szemben. Foki Ibolya MAGYAR KATOLIKUSOK MOLDVA-OLÁHORSZÁGBAN A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN* Havasalföldön és Moldvában, a két szomszédos fejedelemségben már a korai középkortól kezdődően kimutatható a magyar népesség. Míg Moldvában a Pruttól nyugatra, főként a Szeret, Szucsava és Tatros folyók által határolt területen való jelenlétük a 13. századtól kezdődően folyamatos, addig a középkori havasalföldi magyarság az idők folyamán beolvadt a többségi nemzetbe. Csak a 19. századtól kezdődően gyarapodott újból az oláhországi magyarság létszáma. A 19. században itt található magyar népesség azon* A témához kapcsolódó eddigi kutatásokhoz támogatást nyújtott az MTA-Soros Alapítvány, a Pro Renovanda Cultum Hungáriáé Alapítvány és az „1000 éves a magyarországi iskola" Alapítvány. Segítségüket ezúton is köszönöm. ban eredetét és összetételét tekintve lényegesen különbözött moldvai rokonaitól. A moldvai magyarság települései a Szeret és a környező folyók mentén viszonylag összefüggő láncolatot alkottak, amelynek lakói többségében falvakban éltek és vagy a korai középkorban idetelepülő ősök leszármazottai, vagy a későbbi századok során ide kivándorolt kisebbnagyobb székely csoportok utódai voltak. Ezzel szemben az Oláhországban, a 19. századtól kezdődően ismét jelenlévő magyarság zömét az újonnan bevándorolt, a század második felétől az egyesült Románia gazdasági lehetőségeit, a növekvő munkaerő-szükségletet kihasználó telepesréteg képezte. Ezek jelentékeny része Erdély különösen pedig a Székelyföld elszegényedő vidékeiről érkezett, és azon nyomban szét is szóródott a különböző nagyvárosokban. Az oláhországi magyarság tehát — szemben a moldvaiakkal — túlnyomórészt városlakó volt és hiányzott belőle az évszázadok óta együtt élő, a tradíciókat őrző, többé-kevésbé zárt közösségek összetartó ereje. Ennélfogva az aszszimiláció is sokkal gyorsabban és intenzívebben zajlott le az ő esetükben, mint moldvai sorstársaiknál. A moldva-oláhországi magyarok létszámáról az ellentmondásos statisztikai adatok miatt megbízható számok nem állnak rendelkezésünkre.1 1839-ben a moldvai magyarság létszámát 57.000 főre, az oláhországi magyarságét az 1840-es évek elején 12.000 főre tették.2 Tíz évvel később, az 1850-es évek elején a moldvaiak létszáma 45-50.000 körül, az oláhországiaké 15-20.000 körül mozgott.3 A Szent László Társulat kiküldöttei 1868-ban 60-63.000 közöttire becsülték a moldvai katolikus népességet. Ennek kilenctized részét, tehát kb. 56.000 főt magyarnak, a többit más nemzetiségű katolikusnak te-
