Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
METTERNICH TÁVOZÁSA A KANCELLÁRI SZÉKBŐL 1275 137 „Ő felsége — mondta róla Szőgyénynek Ferenc József első miniszterelnöke (és első számú tanítómestere), Felix Schwarzenberg herceg — mindenben saját belátása és akarata szerint tesz; ő uralkodik, minden az ő parancsa szerint megy, s nekem és a többi miniszternek engedelmeskednünk kell." (Idősb Szőgyény-Marich László... emlékiratai II /szerk.: Thallóczy Lajos és Jungerth Mihály/, Bp. 1917, 40. idézi és kommentálja Somogyi Éua: Ferenc József, Bp. 1989, 50.) 138 Jósika Samu Metternichhez, Bécs, 1849. júl. 2., közli Andics: A nagybirtokos arisztokrácia Ш, 329. 139 „... Hogy Magyarországot, Horvátországot és Szlavóniát, valamint Erdélyt" „minden teketória nélkül" belehányják „az új konyhaművészet nagy fazekába, szörnyű hibának tartom", írta például Apponyi egy Bécsben, 1849. márc. 8-án kelt levelében Szőgyénynek (közölve: Idősb Szőgyény-Marich László... emlékiratai II, 197-198.), s álláspontját Szőgyény is osztotta (vö. uo. II, 12-13., 24-27.). 140 „Én is egységes, nagy, hatalmas Ausztriát akarok — írta példának okáért Kulmer —, de olyat, amilyennek Isten megteremtette, különféle... múltjuk és történelmük folyományaként egyfajta önkormányzatra feljogosított nemzetekből állót, semmi esetre sem akarok azonban olyan német Ausztriát, olyan német felsőbbséget..., amilyenre sajnos több oldalról törekednek" (Kulmer Jellacichoz, Bécs, 1850. júl. 10., AHA OBJ I-E/VIa-9). S ennek a véleményének Kulmer azzal is nyomatékot adott, hogy bár Ferenc József trónra léptekor tárca nélküli miniszter lett s miniszteri állását csupán 1852 elején veszítette el, a következő év novemberében öngyilkosságot követett el, mégpedig úgy, hogy tüntetőleg az általa előzőleg elnyert Ferenc József-rend vállszalagjára akasztotta fel magát. (Splény Béla emlékiratai /szerk. Kendi Mária és Fábri Anna/ II, Bp. 1984, 366. Erre az adatra Szabó G. Zoltán volt szíves felhívni figyelmünket.) Jellacic pedig, bár mindvégig „urának hű szolgája" maradt — mint az ismert Grillparzer-műre ironikusan utaló Széchenyi István emlékeztetett rá: Önismeret, Széchenyi István Válogatott Művei (szerk. Spira György) III, Bp. 1991, 498. —, Kulmerrel való egyetértését többek között úgy juttatta kifejezésre, hogy az ő halálának az évében felírt Bécsbe a német hivatalos nyelv horvátországi bevezetése ellen (Jellacic Kari Krauß lovag osztrák igazságügyminiszterhez, Zágráb, [1853] jún. 8., HAZ OJ 6/67). 141 Metternich Jósika Samuhoz, Richmond, 1849. aug. 18., közli Andics: A nagybirtokos arisztokrácia III, 387-388. A kiemelés a levélírótól. Vo. Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország, Bp. 1975, 310., 328-331. 142 Ld. Jósikának a 131. és a 138. jegyzetben hivatkozott levelét. (Az idézet az előbbiből.) — Windisch-Grátz és Jósika nézetrokonságának — s egyben a sors iróniájának is — ékes jele, hogy az előbbi kérte, de történetesen épp azon a napon kérte az uralkodótól az utóbbinak mint „teljes bizalmát bíró személy"-nek a magyarországi közigazgatás irányítására szóló megbízatással az ő főhadiszállására történő kiküldését (ld. Windisch-Grätz felségfelterjesztését, Buda, 1849. ápr. 12., német eredetiben közli Andics: A nagybirtokos arisztokrácia III, 185. és — némileg eltérő — magyar fordításban Deák Imre 348.), amelyen őfelsége hasonló feladattal a Windisch-Grätz felváltására kiszemelt Weiden mellé rendelte emezt (ld. a 136. jegyzetben hivatkozott uralkodói kéziratot). 143 Ld. Jósikának a 138. jegyzetben hivatkozott levelét, i. h. III, 326. 144 Jósika Samu anyjához, Bécs, 1849. febr. 1., ENML JCsHbL 417. csomó. Hogy Schwarzenberggel és Stadionnal ismételten megbeszélést folytatott, azt tanúsítja Jósika 1848. jan. 13-i, 17-i és 30-i naplójegyzete is, Wertheimer: Ungedruckte Tagebuchblätter; i. h. 194-196. 14,1 Windisch-Grätz Felix Schwarzenberghez, Buda, 1849. febr. 7., közli Andics: A nagybirtokos arisztokrácia II, 464. 14b Felix Schwarzenberg Apponyihoz, Alamóc, 1849. febr. 12., közölve uo. II, 487-488. 147 „Birodalmi alkotmány az ausztriai császárság számára", uo., 1849. márc. 4., Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumok és szózatoknak..., Buda, 1849, 47-65. 148 Uo. 58. 149 Az Apponyi vezette bizottmány Felix Schwarzenberghez, Bécs, 1849. márc. 8., közli Andics: A nagybirtokos arisztokrácia III, 24-25. 150 Közli Hanns Schiitter: Versäumte Gelegenheiten (Die oktroyierte Verfassung vom 4. März 1849), Zürich-Leipzig-Wien, 1920, 94-143. 151 Ld. az ő 1849. márc. 24-i naplójegyzetét, Wertheimer: Ungedruckte Tagebuchblätter, i. h. 199. 152 Ld. a 138. jegyzetben említett levelét, i. h. III, 326. 183 így 1849. márc. 8-i és 11-i naplójegyzete, Wertheimer: Ungedruckte Tagebuchblätter, i. h. 198. (Az idézet az utóbbiból. A kiemelés a naplóírótól.)
