Századok – 1996

Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211

1228 MOLNÁR ANDRÁS pedig Zala megyében számos hivatali megbízást kapott. Egyike volt Vas megye önkéntes adózóinak is; vasi jövedelmei alapján 11 ft 15 krajcár adót ajánlott fel. Azok, akik táblabírói címmel rendelkeztek, több-kevesebb rendszerességgel részt vettek a megyei közgyűlés vagy a törvényszékek munkájában is. Többen, így pl. Hertelendy György a liberális hatalmi elit legszűkebb köréhez tartoztak. A királyi táblai vagy városi jegyzők nem álltak közeli kapcsolatban e körrel. Az ő adózásukban talán nagyobb szerepe lehetett az egyéni meggyőződésnek, mint az érvényesülési vágynak. Csatlakozott az adózókhoz tizenegy olyan ügyvéd, és egy mérnök is, akik — tudomásunk szerint — egyenlőre függetlenek voltak, nem álltak alkalmazásban, azonban valamilyen szállal a liberális vezetőkhöz kötődtek. A kanizsai gyógyszertár-tulajdonos, és a keszthelyi festő adózásának indítékait nem ismeijük, talán valamely — rejtve maradt — személyes kapcsolat motiválhatta őket. A fentiekből kitűnik, hogy inkább ábránd, semmint valóság volt a Pesti Hírlap tudósítójának megállapítása, mely szerint „e megyének nemcsak intelligentiája, hanem a sok árnyéktól környezett köznemesség is tettlegesen kezd adómentességének megszüntetéséhez fogni". Valójában az adózók alig 10 %-a került ki az egyszerű köznemesek soraiból. Mindazok, akiket egy-egy választási korteshadjárat idején eszem-iszommal és ígérgetésekkel — vagy egyszerűen csak pénzzel — sikerült mozgósítani, korteskedés nélkül távol maradtak az egyik legnagyobb jelentőségű liberális megmozdulástól. Az a többezres köznemesi tömeg, amellyel Csányék 1843 augusztusában megszavaztatták a háziadót, most néma maradt, és passzivitásuk Deákot igazolta: a legfontosabb liberális reformoknak még a máskülönben ellenzéki fellegvárnak tartott Zalában sincs szilárd társadalmi bázisa, tömeges támogatottsága.3

0 Az önkéntes adózók életkorát és birtokaik jövedelmét csak részben, 94 ill. 88 fő esetében sikerült megállapítani. Ha azonban ezeket az eseteket véletlenszerűen kiválasztott mintának tekintjük, legalább hozzávetőlegesen meghatározhatjuk az adózók életkori összetételét és jövedelemarányait. Az adózók életkora 1845-ben az alábbiak szerint alakult: 6. táblázat életkor (év) létszám (fő) 1-20 18-20 4 4 21-130 21-25 9 28 21-130 26-30 19 28 31-40 31-35 14 29 31-40 36^10 15 29 41-50 41^5 7 16 41-50 46-50 9 16 51-60 51-55 9 14 51-60 .56-60 5 14 61 -61-63 3 3 Összesen 18-63 94 94