Századok – 1996

Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211

ZALA MEGYE ÖNKÉNTES ADÓZÓI (1845-1848) 1*1229 Az átlagéletkor 36,5 év körül mozgott. A legfiatalabb adózó a 18 éves Schmiedegg Kálmán gróf, a legidősebb pedig a 63 esztendős Deák József, kehidai plébános volt. Az adózók mintegy kétharmada nem volt idősebb 40 évesnél, sőt egyharmaduk nem töltötte be még a harmincadik életévét sem. A megye legtekintélyesebb politikai vezetői ugyan mind 40 év felettiek voltak, az adózók derékhadát azonban a 20-40 éves korosztály adta, soraikban azokkal az elkötelezett ifjú liberálisokkal, akikre — mint zalai barátaira — a márciusi ifjak egyike, Degré Alajos később így emlékezett: „Minő tűzrőlpattant fiatalság volt ez!" A Degré által felsorolt zalai fiatalok — egy-két kivétellel — mind vállalták az önkéntes adózást. Meggyőződésükhöz a szabadságharc idején is hűek maradtak, és Degré szavaival élve „kitűnő honvédek lettek".31 A nemesi javak 1835-ös becslésekor természetesen még csak azon adózók jövedelmét vehették számba, akik 1845-ben már az idősebb korosztályhoz tartoztak, miután a fiatalabbak birtokai még rendre a szülők kezén voltak. Az adózók között 88 olyan személyt találunk, aki 1835-ben már saját nemesi tulajdonnal bírt, és önállóan gazdálkodott. Ezen birtokosok jövedelme a következő volt-7. táblázat Jövedelem (ezüstforint) létszám létszám %-a - 50 28 32 50-100 10 11 100-500 32 37 500-1000 8 9 1000-5000 10 11 Összesen 88 100 Az adózók között különösen két réteg szerepel nagyobb arányban. Közel harmadrészük jövedelme 50 forint alatt volt, sőt 20 %-uk jövedelme alig érte el a 20 forintot. Az adózók legnagyobb része 100-500 forintnyi jövedelemre tett szert, különösen a 100-200 forint körüli jövedelműek aránya volt viszonylag magas (17 %). A már- említett mágnásokat leszámítva az 1835-ben még bátyjával, Deák Antallal közösen gazdálkodó Deák Ferenc jövedelmét becsülték a legmagasabbra (3316 forint). Öt követte Bogyay Lajos (2627 forint) és Botka Mihály (2320 forint), majd Chinorány Boldizsár (1836 forint), valamint a Zalabéri Horváthok, Eduard és Vilmos következtek (1575 és 1274 forinttal). Rajtuk kívül mindössze özv. Rajky Jánosné és Hertelendy Imre rendelkeztek 1000 forintnál magasabb jövedelemmel (1119 ill. 1073 forint). Az Inkey testvérek, Gyika Jenő és Csuzy Pál — lévén fiatalabbak — még nem szerepelhettek az 1835-ös összeírásban, de tudjuk róluk, hogy tekintélyes uradalmak örökösei voltak. Az Inkeyek palini uradalmának jövedelmét mintegy 28.000 forintra, a Gyika család bellatinci uradalmának .jövedelmét közel 32.000 forintra, idősebb Csuzy Pál becsehelyi birtokának jövedelmét pedig kb. 10.000 forintra becsülték. Ezek az uradalmak nem csupán az örökösök számára tették lehetővé a független, ellenzéki politizálást, de jelentős anyagi támaszt nyújthattak az egész zalai liberális tábor számára is.32