Századok – 1996

Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211

1216 MOLNÁR ANDRÁS az ügyet, mert — jellemző deáki érvelés — „mint nagyobb fontosságúnak, idő kelle, míg az eszme megéljen, és az ige testté legyen". Az országgyűlést berekesztették, és miután kötelező törvényt másokra, valamint a közteherviselés egészére hozni nem lehetett, a zalai nemesség soraiból többen legalább személyükre nézve eleget kívántak tenni korábbi fogadalmuknak; legalább saját maguk részesülni kívántak a beligazgatási költségek birtokarányos viselésében. Széchenyi második cikkére reagálva Deák nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy „rendes adónak" fizetésére kötelezték magukat, és ha valaki nem fizetné, akként kellene behajtani, mint bármilyen más adótartozást. Végezetül Deák kérte az adózók nyilatkozatának felolvasását és a megye intézkedését az adóalapot képező birtokok összeírására valamint az adókivetésre nézve, majd hozzátette: ezentúl is minden igyekezetével azon lesz, hogy „általában az országgyűlés határozza el azt, miszerint a közterhek viselésében a nemesi rend részt vegyen". Deákot követően Zalabéri Horváth János es. kir. kamarás teijesztette elő az aranyodi nemes közbirtokosok kilenc aláírással hitelesített nyilatkozatát, amely szerint ők is elfogadják a beligazgatási költségek viselését, és annyi adót fizetnek, amennyit a többség meghatároz. A közgyűlésen elnökölő Kerkapoly István első alispán dicséretesnek nevezte, hogy az intelligenciának nagy része önként ajánlkozik a háziadó viselésére, de még nevezetesebbnek tartotta azt, hogy „egy úgynevezett nemesi község, dacára az őt körülvevő homálynak és előítéleteknek, egy sorba állítja magát a felvilágosodottakkal". Zala megye közgyűlése az alispán javaslatára választmányt nevezett ki a birtokösszeírások előkészítésére és a kivetési kulcs kidolgozására. A 18 tagú, tekintélyes táblabírókból és megyei főtisztviselőkből álló bizottság elnöke Kerkapoly István első alispán lett, és helyet kapott benne Deák Ferenc is.7 A zalai nemesség önkéntes adózásának híre csakhamar elteijedt az országban. Csány László jó barátja, Szabó János szentgyörgyvölgyi ügyvéd már március 4-én tudósította az esetről a Pesti Hírlap szerkesztőségét. A Pesti Hírlap március 9-i, vasárnapi száma kiemelt helyen, a vezércikk előtt közölte az önként adózó zalai nemesek gyorspostán érkezett nyilatkozatát és névsorát, a március 20-i szám pedig részletes, Deák felszólalását is idéző tudósítást közölt a zalai közgyűlésről. A közgyűlési tudósító nem fukarkodott az elismerő jelzőkkel. Hasonló módon erősítette a haladó zalai nemesség nimbuszát Hegedűs József veszprémi ügyvéd is, akinek nyílt levelét a Pesti Hírlap március 27-i száma közölte. Hegedűs „kis Amerikának" nevezte Zalát, amiért Bezerédj pisztolyára „Deák, Csány, Horváth, Batthyány s százak ágyúi dörögtek salve-visszhangot a maga idejében". Hegedűs maga is csatlakozott az önkéntes adózókhoz, és különösen az aranyodi közbirtokosok felajánlását méltatta. A zalai példa hatásának is köszönhető, hogy Csongrád nemessége — megkésve ugyan, de mégis — viszonylag szép számmal csatlakozott az önkéntes adózók táborához. Csongrád megye 1845. június 16-i közgyűlésén Klauzál Gábor vezetésével hatvanegyen kötelezték magukat a háziadó önkéntes fizetésére. A csongrádi liberálisok kezdeményezését a helyi konzervatívok közül is számosan támogatták. Nyilatkozatuk szövege erősen hasonlít a zalai felajánláséra, bár annál rövidebb. A csongrádi adózásban kulcsszerepet kell tulajdonítanunk Klauzál Gá-