Századok – 1996
Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211
1212 MOLNÁR ANDRÁS chenyi — személyeskedéstől sem mentes — bírálatára Rosty Zsigmond majd Eötvös József vette védelmébe Bezerédj eljárását, és visszautasították Széchenyi vádjait. A vitában megszólalt maga Bezerédj is, mire Széchenyi február 27-én újabb cikkben ellenezte az önkéntes adóvállalást, amelyet csupán szabad felajánlásnak, nem pedig valóságos adózásnak tekintett. Három nappal azután, hogy Széchenyi második írása megjelent, 1845. március 2-án este a megyegyűlésre gyülekező zalai nemesség liberális vezérkara is aláírásgyűjtésbe kezdett. Ezt, a több mint kétszáz önkéntes adózó által kiadott, Deák Ferenc nevével fémjelzett nyilatkozatot értette Kossuth „a zalai ágyúzás" alatt, amellyel Deák áttételesen ámbár, de Széchenyi önadóztatást bíráló cikkeire is válaszolt. Bezerédj példáját számos megyében követték ugyan kisebb csoportok, e kezdeményezések azonban nem váltak tömegessé, országos méretekben elszigeteltek maradtak. A zalai nemesség soraiból többen ajánlkoztak önkéntes adózásra, mint az ország más megyéiben és városaiban együttvéve, ezért — már csak arányánál fogva is — a zalai liberálisok önadózása tekinthető a legjelentősebbnek. Az alábbiakban e felajánlás közvetlen előzményeinek rövid összefoglalása után felvázoljuk az adóviselés gyakorlati megvalósítása érdekében tett zalai lépéseket, elemezzük magát a megvalósítást, azután pedig arra keresünk választ, hogy kikből állt, és milyen indítékok, szándékok vagy érdekek szerint szerveződött az adózást önként vállaló helyi liberálisok tábora.1 A közteherviselés ügye Zalában (1843-1844) A megyei kiadások fedezésére szolgáló háziadó nemesek és nem nemesek általi közös fizetése „első lépés volna a teendők során" - jelentette ki Deák (egy Wesselényihez írott levelében) még 1843 februárjában. Zala megye országgyűlési követutasításokat összeállító választmánya, mely alig egy hónappal később ült össze, szintén magáévá tette ezt az alapelvet. A követutasítás tervezetének 8. pontja előírta, hogy „a megyei háziadóra nézve igyekezzenek követ urak törvényt eszközölni, melyben határozottan kimondassák, hogy a megyei belső közigazgatásnak minden terheit s költségeit, melyeket eddig egyedül az adózó nép viselt, ezentúl a nemesi rend is az adózó néppel együtt birtokarány szerint, mint állandó és rendes terhet viselni köteles". A megye 1843. április 4-i közgyűlésén azonban a klérus által felbérelt kortessereg — összhangban az előző évben kibontakozott országos tendenciával — leszavazta e tervet, és megbuktatta az ország infrastrukturális fejlesztésére vonatkozó liberális elképzeléseket is. Deák, aki egyébként is pesszimistán ítélte meg az országgyűlés kilátásait, ilyen utasítás mellett végképp nem vállalt követséget. Miután Zalában senki sem akart (vagy mert) Deák helyére lépni, meg kellett ismételni a követválasztást. A megismételt követválasztás ürügyül szolgált a liberálisok számára, hogy újratárgyaltassák a követutasításokat. Hosszú hónapokon keresztül folyt a korteskedés, amelynek során a liberálisok szinte erejükön felül költekeztek, hogy megnyerjék az adózás ügyének a kisnemesi szavazók tömegeit. 1843. augusztus 31-én közel hatezer zalai nemes jelent meg a követválasztáson. Miután túlnyomó részüket a liberálisoknak sikerült mozgósítani, a többség megszavazta a követutasítás szabadelvű pontjait is, és követté
