Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

BISMARCK ÉS MAGYARORSZÁG 1871-1875 1147 méretű túltermelési válság törte meg, amelyet még súlyosbított ugyanezen év nagy árvize és rendkívüli szárazsága, valamint sok halálos áldozatot követelő kolerajárványa. A válság kritikus helyzetbejuttatta az amúgyis krónikus deficittel küszködő államháztartást. A modern polgári állam kiépítése sok pénzt emésztett fel: több mint duplájára nőtt a köztisztviselők létszáma, költségigényes volt az út- és vasútépítés, az oktatás korszerűsítése, a honvédség létrehozása, de emellett a közös ügyek költségeihez és az osztrák államadósság átvállalt részének törlesztéséhez is hozzá kellett járulni. Az állam bevételei nem fedezték a kiadásokat, és az államháztartás csak külföldi kölcsönök felvételével tudta biztosítani működését. Az évről évre növekvő tartozás miatt a válságos 1873-as esztendőben kilátástalannak tűnt az újabb hitelfelvétel, és az államháztartás a fizetésképtelenség küszöbére sodródott. A csődöt végül az év utolsó hónapjaiban felvett 153 milliós kölcsönnel sikerült elkerülni, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása ezt követően azonban közel két évtizedet vett igénybe.16

2 A hatalmi politika szempontjából Magyarország a hetvenes évek első felében változatlanul érdeklődésre tartott számot. Berlinben és Pétervárott az eddigi tapasztalatok alapján tisztában voltak azzal, hogy Magyarország a közös külpolitika alakításának jelentékeny tényezője, és Párizsban is tudták, hogy mennyire fontosak a magyal- fővárosból érkező hatások. Persze amióta Andrássy volt a külügyminiszter, a magyai- külpolitikai szándékokkal Bécsben is szembesülhettek — maga Andrássy mondta Schweinitznek 1871 decemberében, hogy a külpolitikában az egész ország mögötte áll — ,16

3

de azért továbbra sem volt fölösleges a helyszínen való tájékozódás. Hogy milyen helyet foglal el Magyarország a Monarchián belül, hogy belső viszonyainak alakulása, gazdaságának állapota erősíti-e, avagy gyengíti pozícióját, arról mégiscsak a magyai- fővárosban szerezhettek leginkább megbízható információkat. A Bécsben működő követeknek erre alkalmat nyújtott a delegációk kétévenkénti pesti ülésezése, úgyszintén az országgyűlés berekesztése és megnyitása, amikor az uralkodót és az udvart kísérve a magyai- fővárosba tették át székhelyüket, a konzulok és főkonzulok pedig, akik tulajdonképpen maguk is diplomáciai szolgálatot láttak el, mindig is Pesten tartózkodtak. A régebben létesített francia, angol, német, olasz és török főkonzulátus mellett újabban az orosz főkonzulátus is megkezdte működését.16

4 Bray-Steinburg báró, Bajorország bécsi követe 1872 áprilisában az országygyűlés berekesztése alkalmával ugyancsak Pesten tartózkodott, és hosszú jelentést készített a magyarországi állapotokról. A konzervatív felfogású diplomata, akinek eddig nem sok jó szava volt a magyarokról és a dualizmusról, most, az ország utóbbi években végbement fejlődését érzékelve, nem fukarkodott az elismeréssel. Méltatta a jelentős gazdasági haladást, Pest kivirágzását, amely a bécsihez mérhető, úgyszintén a magyar vidéknek a vasútépítésekből adódó fellendülését. A politikai viszonyokról mái- nem volt ilyen jó véleménnyel. Úgy látta, hogy a politika mezején most ugyan elsősorban a pártok küzdenek egymással, de már közelinek vélte azt az időt, amikor Magyarország főként a nemzetiségi küzdelmek terrénuma lesz. Pártpolitikai vonatkozásban is abban látta a problémát, hogy az oppozíciónak előbb-utóbb sikerül megnyernie a nemzetiségeket. Ha pedig a szlávok és a románok a perszonálunió programja mögé sorakoznak, az az összmo-