Századok – 1996

Közlemények - Remport Zoltán: A reformkor kiemelkedő ipari kísérlete: a csetnek–pécsi vasgyár I/105

A CSETNEK- PÉCSI VASGYÁR A REFORMKORBAN 113 f) A gyártelep tartozéka volt még a két kokszkemence, a téglaégető kemence és a szénbánya, amelyből 80 ezer mérő szenet jogosult a társaság, saját szükség­letére, évente kitermelni.3 1 Nem találtunk sehol feljegyzés arról, hogy mikor sikerült a hengersort pró­baképpen megforgatni, valószínűnek látszik, hogy a hengermű üzemszerűen so­hasem dolgozott. Talán 1847 nyarán próbálkozhattak először hengerelni nem nagy sikerrel, mert a hengerlésről semmi tudósítás sincs, a kudarcot nyilván igyekeztek elhallgatni. Csupán arról értesülhetünk, hogy a gőzgép, mivel annak teljesítménye nem bizonyult elégnek, újabb és újabb módosításra szorult.3 2 Madarász az öntö­dében és gépműhelyben még 1846-ban sem vállalt külső munkát, ezeket a műkö­dőképes üzemeket továbbra is saját berendezéseinek gyártásával foglalkoztatta, amikor pedig pénzalapjai ismét kimerülőben voltak és külső megrendelésekre kény­szerült, 1847 közepén gazdasági válság tört ki. Ekkor az ország régebbi üzemei is kénytelenek voltak korlátozni termelésüket, így Pécsett nemcsak az árutermelés nem indulhatott meg, hanem pénz hiányában a fejlesztő munka is elakadt. A társaság 1847 júniusában bérbe akaija adni a félkész gyárat, de a hirdetésekre nem jelentkezik bérlő. A bérbeadási hirdetmény szerint addig 265 ezer forintot fektettek a telepítésbe, de a befejezéshez további 50-60 ezer forintot kellett volna beruházni.3 3 Az 1848. év hozhatott volna javulást, ha a gyárat sikerül a hadigyártásba bekapcsolni. Madarász előleget remélve sietett szolgálatait a felelős magyar mi­nisztériumnak felajánlani, s Kossuth utasítja is Batthyány Kázmér kormánybiz­tost, vegye fel a gyárral a kapcsolatot és kössön vele a gyártásra szerződést. Bat­thyány megbízottja azonban, a helyszíni szemle alkalmával, felkészületlennek ta­lálja az üzemet, így a kormánybiztos kénytelen Kossuthnak azt jelenteni, hogy a gyár nem alkalmas hadigyártásra. Egyébként Pécs és környéke a szabadságharc alatt korán a császáriak kezére került és Pécsett a fejlesztés is és a gyártás is hosszabb időn át szünetelt.34 Madarásznak, ilyen módon, a történelmi események sem kedveztek, de a szerencse egyébként is ellene fordult. A császáriak meghurcolták, gyára körül harcok alakultak ki és annak berendezéseit megrongálták, amikor pedig a szabad­ságharc után ismét próbálkozott a gyártással, kazánrobbanás bénította meg az üzemet. A részvényesek most már a pénzüket veszni látták, többségük Madarász ellen fordult, aki támogatás hiányában, 1853-ban kénytelen volt a további kísér­letezgetést beszüntetni.3 5 Az elhagyott gyár gyors pusztulásnak indult. 1854-ben egy bécsi üzletember: Prick Vince ugyan kibérelte azt — eredetileg talán lerakatot akart itt létesíteni —, lényegében azonban a gyárteleppel semmit sem tudott kezdeni. Csupán Ma­darász nem tudott a bukásba belenyugodni, betársult Prick Vince mellé bérlőnek és 1857-ben újraélesztette a gyárat. A gépműhelyt, az öntödét és a kovácsműhelyt üzembe helyezte, s most már rendelés után is kénytelen volt nézni. Egy 1858-ban megjelent újságcikkben azzal dicsekszik, hogy egy eszéki gépész próbarendelésé­nek kifogástalan teljesítésén annyira felbuzdult, hogy ezután teljes öntvényigényét Bécs helyett Pécsett elégíti ki.36 A helyreállításnak azonban ezek a próbálkozások már az utolsó fellángolásai voltak, amelyek arra futották csupán, hogy a letelepí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom