Századok – 1996
Közlemények - Remport Zoltán: A reformkor kiemelkedő ipari kísérlete: a csetnek–pécsi vasgyár I/105
114 REMPORT ZOLTÁN tett megmunkáló berendezésekből gépgyárat szervezzenek, a vasgyár illúziója végképp szertefoszlott. Most már Madarász is feladta a harcot, letett a vasgyár gondolatáról és a gépgyártás felé fordult. A hatvanas évek elején Prick Vincét magára hagyta és vejével, Szontágh Pállal együtt ugyancsak Pécsett egy másik gépgyárat alapított.37 A csetnek-pécsi vasgyár Prick Vince kezén maradt, aki azonban bécsi üzletember lévén, a gyárat alkalmazott vezetőre bízta. így került hozzá, Madarász kilépése után, Haberényi Pál, aki ügyvezetőként eredményesen fejleszti itt ki a mezőgazdasági gépek gyártását. Az üzem felveszi a Pécsi Kőszénbánya Részvénytársaság Gépgyára nevet, közönségesen azonban csak Prick gyárnak hívják. Ettől a gyártól 1865-ben Haberényi Pál is megválik, ő is új gyárat alapít. Most már Pécsett három gépgyár versenyez a mezőgazdasági gépek gyártásában, s ezek az ingadozó piac miatt egyre-másra kerülnek válságba. Végül a sorozatos válságokat (nem kis nehézségek árán) egyedül Haberényi gyára éh túl, s belőle fejlődik ki, több áttételen keresztül, a későbbi Sopiana Gépgyár, míg a Madarász által alapított mindkét gyár tönkremegy. Az 1879. évben a soproni kamara azt jelenti, hogy Prick Vince március hónapban beszüntette üzemét, mert az az általános rossz üzleti forgalom miatt nem bírta a folyamatos ráfizetést.38 A vasgyári vállalkozás tehát, kis gépgyárrá redukálódott, s 25 éven át, mint jelentéktelen helyi vállalat tengette életét, jövedelméből még saját fejlesztésére sem futotta. A kohászat felélesztésére már 1860 körül minden próbálkozás abba maradt, s ezzel véget ért egy igen nagy lelkesedéssel indult és sok reménnyel kecsegtető, de gyors kudarcba fulladt nagyméretű vállalkozás. Kerpely Antal, a századvég nagy kohásza, amikor 1870-71-ben felmérés céljából végiglátogatja az összes hazai kohászati üzemet, Pécsre el sem megy és a csetnek-pécsi vasgyárnak a romjairól sem tesz említést.39 Realitás és romantika a pécsi vállalkozásban Magyarország dunántúli területén a 19. század elején nem volt vasgyártó ipar. A 18. században még működő vasművek Burgenlandban és Kislődön a századfordulóra már megszűntek, ezért Dunántúl távolabbi területekre, részben Gömörre, részben Stájerra támaszkodhatott csak vasigényének kielégítésében. A reformkorban jelentkező gazdasági fellendülés vetette fel ismét a dunántúli vasgyártás gondolatát, amely először Széchenyi programjában fogalmazódott meg a harmincas évtized végén és a negyvenes évtized elején. Széchenyi Duna menti vasmű felállítását tervezte, ilyen irányú elképzeléseiről csupán akkor mondott le, amikor meggyőződött róla, hogy terveihez az alapfeltételeket nem sikerül megteremtenie és a Duna menti vasgyártás helyett meg kell elégednie a Duna menti gépgyártás kifejlesztésével.4 0 Széchenyivel szinte egyidőben karolta fel a dunántúli vasgyártás gondolatát Madarász András, akinek, mint láttuk, ehhez a legfőbb ösztönzést a csetnekvölgyi vaskohászat fejlesztési kényszere adta. Madarász tovább lépett Széchenyinél, ő nemcsak tervezte, hanem vállalkozott is a dunántúli vasgyártás megteremtésére, megalapítva Pécsett a csetnek-pécsi társaságot és 75-80%-os készültségi fokáig felépítette a pécsi vasfinomító gyárat. Annak teljes kiépítésétől azonban
