Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

BISMARCK ÉS MAGYARORSZÁG 1871-1875 1127 kolja be a két hatalom kapcsolatát, és csupán annyit kért viszonzásul, hogy Oroszország is tartózkodó legyen a Habsburg-dinasztia jogara alá tartozó népekkel szemben.3

9

Schweinitzcel beszélgetve a Monarchia és Németország kapcsolatairól teimészetesen egészen mást mondott, mint a pesti francia főkonzulnak. Azt hangsúlyozta, hogy a Németországgal való együttműködés képezi politikai rendszerének alapját, és az egész rendszer elmozdulna, ha ezt a bázist megrázkódtatás érné. Nyomatékkal szólt arról is, hogy ezt a politikát nem Beusttól vette át, hanem legjobb meggyőződése szerint maga választotta. A bécsi német követ előtt mindez nem volt újdonság, hasonlókat sokszor hallott már Andrássytól, inkább azt találhatta különösnek, hogy beszélgető partnere a hangsúlyozott németbarátságnak most nem tulajdonított oroszellenes tartalmat. Az osztrák-magyar közös külügyminiszter, mint az előző napon Novikovnak, most Schweinitznek is kijelentette, hogy jó kapcsolatokat akar kialakítani és fenntartani Oroszországgal, a galíciai lengyel agitációt nem fogja eltúrni, és hogy a Monarchia nem óhajt gyarapodni, hanem nyugalmat kíván, hogy viszonyait konszolidálja.4

0 Andrássy próbálkozása, hogy a köztudatban róla meglévő kép helyébe a maga rajzolta önarcképet állítsa, nem bizonyult teljesen eredménytelennek. Castellane a vele való beszélgetés után azt írta Párizsba, hogy Andrássy sok meglepetést fog majd okozni, és egyesek fenntartásaira éppúgy rácáfol majd, mint mások reményeire. Jelentésében kiemelte, hogy jóllehet az új külügyminiszter intim kapcsolatokat akar kiépíteni Németországgal, Franciaország szempontjából előnyös, ha a Monarchia külügyeinek élén olyan ember áll, aki szükség esetén ellenállást is tud tanúsítani.4

1

Hogy Novikovra hatást gyakorolt, aktaszerúen kimutatható. Az orosz követ, amikor Andrássy kinevezéséről értesült, annak a véleményének adott kifejezést, hogy miután az új külügyminiszter nem különbözik elődjétől, kiválasztásának csak az lehet az oka, hogy személye az Oroszországgal szembeni ellenségeskedést szimbolizálja.4

2

Az Andrássyval folytatott, fentebb részletezett beszélgetés után viszont azt írta, hogy mindaz, amit Andrássy a Monarchia és Oroszország közötti viszonyról, valamint Galíciáról mondott, rendkívül jó benyomást tett rá.4

3

A pétervári visszajelzés is azt mutatta, hogy a barátságos szavaknak ott is volt foganatja. Gorcsakov utasításában az állt, hogy rokonszenvesnek találják Andrássy programját, és ugyancsak azt kívánják, hogy ez a program kiindulópontja legyen az Oroszország és a Monarchia közötti bensőséges kapcsolatos kialakulásának.4

4

Schweinitzet, aki előtt korábban sokszor kiterítette lapjait, már nem tudta ilyen könnyen megingatni véleményében. A német követ, miután végighallgatta Andrássy másfélórás monológját, és csupán Galíciával kapcsolatosan tett megjegyzést,4

5

nem késlekedett, hogy bizalmas jelentésében kifejezze kétségeit. Azt írta, hogy az Oroszország elleni preventív háború, mint ultima ratio, változatlanul része Andrássy politikai koncepciójának, és hogy a külügyminiszter az önbizalom felkeltése érdekében a Monarchia erőit egy ilyen háborúban akaija kipróbálni.46 Az Andrássy személyével és politikájával kapcsolatos német-orosz véleménycsere, amely Beust bukásának napján megkezdődött, november közepén is folytatódott. Mindkét felet erősen foglalkoztatta, hogy mit kezd majd Andrássy a galíciai lengyelekkel. Reuß a Gorcsakowal folytatott beszélgetés alapján azt je-