Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
1128 DIÓSZEGI ISTVÁN lentette, hogy az orosz kancellár megnyugtatónak találta az ezzel kapcsolatos újabb éltesüléseket, és feltételezi, hogy Andrássy nem intrikál majd a lengyelekkel Oroszország ellen.4 7 Bismarck azt válaszolta, hogy Gorcsakov kijelentéseiben részben saját véleményét ismeri fel, amelyet Andrássyról salzburgi benyomásai alapján kialakított, és amelyet az orosz kancellárral szeptember elején Berlinben személyesen közölt. A német kancellár tetszését úgy látszik annyira megnyerte Andrássy metaforája a túltelített magyar hajóról, hogy a hasonlatot újra megírta Pétervárra. De azért a ira is felhívta Gorcsakov figyelmét, hogy Andrássy a lengyelt az egyetlen olyan szláv népnek tartja, amelyet Oroszország agresszív politikája ellen felhasználhat, hozzátéve, hogy ebben a tekintetben nem nyugtatta meg teljesen Andrássyt.48 Hogy az újabb információk, Waecker-Gotter és Schweinitz kritikus elemzése, valamint Andrássy eufemisztikus bemutatkozása mennyiben befolyásolták Bismarck ítéletét, annak nincs közvetlen nyoma a berlini külügyminisztérium aktáiban. A kancellár a pesti főkonzul terjedelmes beszámolóját végig olvasta ugyan, néhány vonást húzott és néhány kérdőjelet tett a margóra (oda például, ahol az al-dunai terjeszkedéstől való elhatárolódásról volt szó), de csak annyiban reagált, hogy megkérdezte: Schweinitz olvasta-e a jelentést.49 A bécsi követ jelentése még ennyi figyelemben sem részesült. Bismarck csupán az osztrák-magyar külképviseletekhez küldött és a német külügyminisztériumnak is átadott Andrássy köriratra válaszolt, de ez nem volt több, mint udvarias diplomáciai formaság.0 0 Más vonatkozásban mégis kiderül, hogy a kancellárra nem hatottak a kedvezőtlen információk. Beust, aki londoni nagyköveti kinevezést kapott, útban állomáshelyére megállt Párizsban, ahol újra mérgezett nyilakat lőtt Németországra. Bismarck azonnal reagált. Beust megint bebizonyította, írta Schweinitznek, hogy mennyire elégedettek lehetünk a politikai ügyek élén Bécsben bekövetkezett személycserével. A változás sokkal inkább tárgyszerű, a személyi érdekektől és szükségletektől kevésbé függő, ezért állhatatosabb és komolyabb politikát helyes kilátásba.5 1 A megnyilatkozás arra vall, hogy Bismarck, aki eredetileg csak abban bizakodott, hogy a bécsi személycsere nem hoz politikaváltozást, most már- egyenesen reményeket fűzött Andrássyhoz. * Az Anclrássy-család Bécsbe költözése alkalmával, 1872. január 23-án Schweinitz hosszú, és a diplomáciai levelezés műfajába nem egészen illeszkedő jelentést postázott Berlinbe. A német külképviselet vezetője valósággal elragadtatással írt Andrássy grófnérói, erről, ahogy kifejezte magát, élénk, elegáns és mindig szép aszszonyról, aki magától értetődő természetességgel vállalta azt a szerepet, amely férje állásából adódóan ráhárul. A követek feleségei, mint írta, mivel csak szervilis módon utánozták a bécsi hercegnőket, teljesen alkalmatlanoknak bizonyultak arra, hogy társasági központot hozzanak létre. Most Andrássy grófné szalonjában végre találkozhat a hazai és a külföldi társaság. Az Andrássy-palotáról írottakból is szinte sugárzott az elragadtatás. Az érdekes magyar házaspár' jelenléte, írta, mintegy varázsütésre néhány hét alatt megváltoztatta a társaságtól idegen szász nő (Beust felesége) tisztátalan háztartását, a szalontól a lépcsőkön át egészen a
