Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1101 készült, majd naponta 3-5 beszámoló jegyzőkönyvezésére keiült sor. A beszámolók a budai várban, a hídfőnél, a hídon, vagy a pesti utcákon, a Károly-laktanyában történtekről, esetleg a káváházakban folyt beszélgetésekről egyaránt beszámoltak. Bár egy-két esettől eltekintve nem találni az anyagban névtelen vagy névvel ellátott feljelentéseket, a megidézett tanúk egy része véres ruházattal hazatért vagy Lambergtől származó tárgyakkal rendelkező személyekről szólt, akikre nyilván „konfidensek" hívták fel a figyelmet. Névvel azonban kevés személyt említenek, mert a többség arra hivatkozott, hogy ismeretlen emberek („csőcselék népség") volt jelen a tett elkövetésénél. Kolosy György nevét természetesen sokan említik, de bőven hallani Balogh János vagy Hajnik szerepéről is. Külön kérdéskör a nemzetőrség, főleg azok tisztjeinek beszámolója. A Lamberg gyilkosság felbujtói és elkövetői ellen nagy lendülettel és szívós következetességgel folytatott nyomozás iratanyaga 1849 januárjától 1854 júniusáig — amikor a vizsgálat munkanaplóját (Tagebuch) véglegesen lezárták —, 834 iktatószámot kapott, ahol egy-egy szám alatt (mind pl. a fővárosi nyomozás esetében) testes konvolutum található. Az anyagot 1941-ben géppel számozták be, s akkor ez a munka több mint 1800 foliót eredményezett — miközben ekkor máitöbbek között a 157-248, valamint a 433-619. iktatószámok alatti iratok hiányoztak, amelyek sorában a munkanapló alapján ugyancsak nagyobb iratcsomókról tudunk. A meglévő hatalmas anyag természetesen magába foglalja a nyomozó hatóság levelezését, jelentéseinek a fogalmazványát, de nagy többségében mégis jegyzőkönyvekből (szemtanúk beszámolóiból, majd hivatalos vizsgálati jegyzőkönyvekből) áll. Ezek számos eddig nem ismert részletet világítanak meg, vagy tartalmaznak esetleg egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat is. Mindezek áttekintése azonban ebben a tanulmányban lehetetlen, azok a nyomozás történetét feldolgozó munka számára kínálnak értékes anyagot. A következőkben ezért csak arra kívánunk összpontosítani, hogy miként sikerült az ügyet presztízskérdésként kezelő nyomozóhatóságnak az első pillanattól név szerint emlegetett Kolosy Györgyöt elfogni, s mint a gyilkosság „fő tettesét" halálra ítélni.51 Kolosy bűnrészessége a fővárosi nyomozás eredményeinek ismeretében — és nyilván a szóbeszéd alapján — annyira valószínűnek tűnt, hogy Trattner ezredes, a III. hadsereg mellett működő igazságügyi osztály által létrehozott központi vizsgálóbizottság elnöke mái-január 20-án kérte Havas József királyi biztost, hogy Kolosi Gergelyről, a Nemzeti Színház volt pénztárosáról és rokonságáról részletes információkat szerezzen. Az időközben beszerzett információk alapján azután február 15-én a Politische Section litografált körlevélen hét körözött egyén személyleírását küldte meg a hatóságoknak. Ebben első helyen Kolosi Gergely és Balogh János állott. Ezt követően február 20-án nyújtotta be a szekció a maga első beszámolóját (Vortrag) felettes hatóságának, a III. hadsereg rendőri osztályának (Polizei Section). Ez az előteijesztés először az általánosan ismert fővárosi eseményeket foglalta össze szeptember 27-én estétől az országgyűlés szeptember 29-i határozatáig. Majd áttekmti a rendelkezésre álló információkat (mintegy 80 új jegyzőkönyv birtokában) s értékeli is azokat. Balogh szerepének hangsúlyozása mellett több gyanúsítottat sorol fel, de Kolosyt — 14 tanúvallomásra hivatkozva — a „fő tettesnek" minősíti.52