Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1097 A december 20-án kelt jelentés aláírói tudták, hogy eredeti megbízásukat valójában nem teljesítették. Mivel az előzetes jelentéshez viszonyítva új eredményt nem mutattak fel, ezt azzal mentegették, hogy egyes tanúk ideiglenes eltávozása miatt nem tudták a vallomásokat hitelesíteni (ti. a városi tanácsok színe előtt). Bíztak abban is, hogy „talán idő haladtával a tény körülményeinek s a tetteseknek biztosabban nyomára akadhatunk' - mentették magukat. Ez azonban -— folytatódik az érvelés — „talán csak azért sem sikerülhetett, mivel panaszos nem létiben munkálkodásunkban a közvélemény által kellőleg nem támogattatánk ,45 A bizottság tehát a közvélemény érdektelenségére panaszkodott. De lehetőségei is korlátozottak voltak. Mint városi hatóság nem hallgathatta ki Hajnik Pált — vagy legalábbis nem tudunk ilyen kísérletről. (Egyébként logikus lett volna a vizsgálattal az Országos Rendőri Hivatalt megbízni. Annak idején azonban Pest városa hevesen tiltakozott annak felállítása ellen, féltve saját rendőrhatósága illetékességét. Most ez megbosszulta magát.) Bár a képviselők mentelmi jogát az 1848. évi népképviseleti országgyűlés nem ismerte, nem került sor Balogh János kihallgatására sem, igaz ő rövidesen el is hagyta a fővárost. De a bizottság Baloghra egyébként is tekintettel volt, mert nem feszegette azt, hogy ki volt az a személy, aki az országgyűlés ülésterméhez kirendelt nemzetőr fegyverét elvitte. Mivel az eltávozott katonaság ügyével érdemben nem foglalkozhattak, mellőzték az összefoglalásban azt a tanúvallomást, amely arról számolt be, hogy az események kezdetén három bérkocsi jött át a hídon, s az első kettőben a Porosz herceg gyalogezred katonái ültek fegyveresen, a harmadikban pedig bécsi önkéntesek. Az egyedi vallomásoknak van még további érdekessége is. így a parasztok emlegetése (az egyik szemtanú szerint egy falusi ember szúrta mellbe Lamberget) magyarázatot nyer azáltal, hogy az egyik beszámoló szerint az illető „a híd mellett, a heti vásáros hajók mellett" volt. Vagyis heti vásár lévén, ez megmagyarázza a falusi emberek jelenlétét, akik tehát nem Kossuth által toborzott népfelkelők voltak. (Nincs annak nyoma, hogy ezekben a napokban népfelkelők érkeztek volna Pestre. Ennek nem is lett volna értelme. Azokat a Dunához irányították, legközelebbi táboruk Kunszentmiklóson volt.) Mivel annak idején Hunfalvy a Kossuth Hírlapjában cáfolta, hogy Zsembeiy vezette volna a népet „a Dunán hajókban lévő kaszákhoz ", ez azt jelenti, hogy dunai hajókon is voltak — nyilván elszállításra berakodott — hadi kaszák, amelyek a „kofahajók' árusai-munkásai megszereztek. A jelentést kísérő tanúvallomásokkal kapcsolatban még két dolgot kell megjegyeznünk. Az egyik Lamberg kocsija feltartóztatásának helye. A Pest megyei (pontosabban: a budai) 1. nemzetőri zászlóalj 5. századának kapitánya — egyébként gyógyszerész — mondotta el a következőt: „Amint a Szarvas kávéháznál lefelé jövök, látom, hogy a hídfői vámház és a híd kávéház közti téren egy nagy embertömeg egy bérkocsit feltartóztatott..." Vagyis a hajóhidat mái" elhagyta a pesti 121. sorszámú bérkocsi, amikor megállásra bírták. A másik kérdés épp ennek a fiakernek kocsisa által elmondottakkal függ össze. így nyilatkozott a vele való bánásról: „Én a kocsi bakról háromszor lerántattam, és ruháim írások végett kikutattattak, még kalapomból a bélés is kiszakítatott. Azután kocsimról a lámpásokat leütötték, az egész kocsit kikutatták, még az ülő vánkosokat is felszakí-