Századok – 1996
Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063
1098 URBÁN ALADÁR tották, és kocsimat több oldalról kaszákkal és szuronyokkal keresztül szúrták." Jóllehet a leírás értelmetlen rongálásról számol be, de a kocsis megmotozása — írások keresése — valami helyszíni irányítót, sugalmazót feltételez, aki a királyi biztos iratainak megszerzésére bíztatott. (Érdemes megjegyezni, hogy a tanúvallomások egy része nem egyszerű emberekről, hanem katonákról és polgárokról beszél, s utóbbiak között nagy számmal fiatalokról.) Lamberg halálakor a vele volt értékek (gyűrűk, arany zsebóra stb.) elvesztek. A fővárosi nyomozás során ilyenek nem kerültek elő. A jelentés azonban megemlíti, hogy a gróf „álfogait" (műfogsorát) megtalálták, s azt végül a budai kapitányi hivatalnak beszolgáltatták. A jelentéshez csatolták a szeptember 29-én készült boncolási jegyzőkönyvet, amely döbbenetes látlelete a Lamberg testét — részben már hulláját — elborított súlyos sebeknek.46 A két város hatóságainak jelentése végül csatolta a Luther Márton tanútól — a Fortuna bérlőjétől — elvett proklamáció egy példányát. Ez azonban nem található az iratok között.4 7 * A december 20-i jelentést Pest város tanácsa csak 24-én, vasárnap — és karácsony előestéjén — vitatta meg. Ennek végzése egyrészt az volt, hogy Kolosi Gergelytől kéljenek személyleírást rokonáról, másrészt kiderítendő, hogy a Károly-laktanyában kinek a közvetlen felügyelete alatt voltak a kaszák. Végül meghagyták a bizottságnak, hogy tisztázza: a gyilkosság idején és annak környékén a nemzetőrség mely alakulatai, s kiknek közvetlen parancsnoksága alatt teljesítettek szolgálatot. Kolosy személyleírását még másnap megszerezték, s Kasselik János is benyújtotta december 25-i dátummal feljegyzését a Károly-laktanyában tapasztaltakról, de a továbbiakra már csak az osztrákok bevonulása után került sor. Az így összegyűlt vallomásokat és nyilatkozatokat azután 1849. január 15-én Rottenbiller polgármester eljuttatta Havas József királyi biztoshoz. Az ily módon már az osztrák hatóságok rendelkezésre bocsátott anyagban a legtöbb információt a Károly-laktanya „házmestere" szolgáltatta. Jelentése szerint fél kettő tájban többszáz ember jelent meg a laktanyában és fegyvert követelt. A 38. sz. raktárban több ezer kaszafegyver volt, ezt feltörték, s mindenki vitt egyet. A tömeg Lamberg tetemével gonoszul bánt, s ennek csak a nemzetőrség megérkezése vetett véget. A jelentés befejezésül azt is közölte, hogy a Porosz herceg gyalogezred katonái a laktanya 1. udvarában fegyvereikkel a levegőbe lőttek. (Nyilván az események befejeztével.) Ami azt jelenti, hogy ezek — feltehetően a honvédekhez átállott — sorkatonák töltött fegyverrel vettek részt az akcióban. A szeptember 28-án a pesti hídfőnél, illetve a kaszárnyánál őrségben volt nemzetőri század (5. zj 4. szd) kapitánya — aki otthon tartózkodott — két óra tájban hallotta a riadót, míg a ténylegesen a helyszínen szolgálatot teljesítő főhadnagy szerint déltájban dobolták a riadót. Érdemi információval egyikük sem tudott szolgálni, főleg nem a gyilkos személyét illetően. Az egység, jószellemű " őrmestere arról számolt be, hogy miként akadályozta meg, hogy az ügyeletes tiszt szobájában lévő 40 fegyvert elvigyék. Arra nem tudott felvilágosítást adni, hogy a többszáz főnyi tömeg a fegyvert és a kaszát miként szerezte.
