Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1091 hídon félúton szitkozódó tömeg tartóztatott fel, Kolosy joghallgató karddal Lamberg fejére sújtott, s az összeesett altábornagyot „több tucat szúrással megölték". Ezt követően 1978-ban jelent meg Budapest történetének IV kötete, s a következő évben pedig a „tízkötetes" 6. kötete. Mindkettőben Spira György írta az 1848-49-es részeket. Utóbbi inkább Lamberg küldetésének részleteivel, s az országgyűlés szeptember 27-én éjjel hozott határozatával foglalkozik, s feltételezi, hogy a királyi biztos ekkor már titokban Budára érkezett. (Erre egyébként a Kossuth Hírlapjának tudósítása nyújtott alapot.) A Lamberg elleni népítéletben részt vevő alföldi népfelkelők szerepéről szólva pedig megállapítja: ezek már „azt is megmutatták, hogy a honvédelmi bizottmány korántsem fog magára maradni", már ti. ha érvényt kíván szerezni a képviselőház akaratának. A Budapest története IV kötetében írott részekben már nem szerepel Lamberg megérkezésének időpontja, sem az, hogy megölésekor Pestre vagy Budára igyekezett-e. Ennek oka nyilván az, hogy hitelesnek fogadta el Gedeon László százados — már korábban idézett — emlékezéseit, amelyekből egyértelműen kiviláglik, hogy Lamberg kocsiját Pestről érkezve a budai hídfőben állították meg. A főváros levéltárát is hasznosítva, Spira György állapítja meg először, hogy a 28-i események miatt elmaradt a főváros nemzetőrség ekkorra tervezett táborba indítása.38 1983-ban jelent meg magyar fordításban Deák István eredetileg angolul publikált munkája az 1848-as magyar forradalomról. A szerző szakított a magyar történetírás Lamberget magától értetődően az ellenforradalom szálláscsinálójának tekintő álláspontjával. Szerinte Lamberg küldetése valóban Jellasics megállítása volt, s nem mutat az sem szélsőségesen magyarellenes tervekre, hogy erre a küldetésre egy magyar — és konzervatív reformernek ismert — tábornokot szemeltek ki. Lamberg tragédiája nála is a Budáról Pestre történő kocsizás során következett be, de az ellene fellépő tüntetőket differenciáltabban ábrázolja, miszerint a grófot „felismerték, kirángatták a kocsijából, ütlegelték, elvezették, és végül egy katonákból, iparoslegényekből és diákokból álló tömeg megölte . A következő évben publikálták Splényi Béla 1877-től írott emlékiratainak két kötetét. Szerzője nem tekinti magát szemtanúnak — bár nem sokkal Lamberg halála után Budáról Pestre jövet látta a vérnyomokat —, de a rémhírek és a város hangulata szempontjából ezek a kései emlékezések is hitelesnek tűnnek. Amit Lamberg haláláról tud, azt bevallottan elbeszélés alapján közli, annak lényege, hogy Lamberget Budáról Pestre indulva, a hídfőben felismerték, ezért — rosszat sejtve — a hídőrség nemzetőri kapitányától védőőrizetbe vételét kérte, de az ezt nem teljesítette. így a gróf kocsijával megindult Pestre, a felbőszült nép követte, a híd közepén feltartóztatták, kirángatták a kocsiból és megölték. Splényi megfigyelésének igazi érdekessége az, hogy tudósít: a gyilkosság után további rendzavarás nem történt; „valóban csodálatos, hogy annyi vidéki paraszt jelenléte, a nép alsó osztályainak csoportosulása mellett semmi kihágásról nem volt hallani, és nem félt ilyentül senki". 1985 újabb meglepetést hozott, mert megjelent Supka Géza 1949/50-ben elkészült, de kéziratban maradt nagy körképe 1848^49-ről. A munka érdekessége, hogy Supka a bécsi Kriegsarchivumból származó Lamberg-Latour levelezést közöl, s ezek alapján igen negatívan értékeli a királyi biztos személyét és küldetését. Magát a gyilkosságot a már ismert irodalom felhasználásával áb-