Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1089 Batthyány és Balogh János ellen folyó vizsgálatot ismerteti. Balogh esetében a felbujtás vádját, a hadbírósági kihallgatások során szeptember 28-i magatartása kapcsán elhangzott tanúvallomásokat összegezi. Majd röviden összefoglalja Balogh 1859. évi amnesztia nélküli hazatérését, letartóztatását és még 1859 végén bekövetkezett amnesztiáját. Batthyány esetében megállapíthatóan az egész anyagba betekintése volt, de csak azt vizsgálta, hogy miként igyekeztek felelőssé tenni Batthyányt Lamberg haláláért. Ez azzal a gyanúsítással függött össze, hogy Batthyány szándékosan hagyta el a fővárost Lamberg érkezése előtt, hogy ne kelljen a királyi kéziratokat aláírnia. Batthyány azután ezt a vádat sikeresen védte ki, részben azzal, hogy ő Lamberget kereste a táborban, részben pedig azzal, hogy a törvények értelmében a két királyi leirat aláírásának megtagadása kötelessége volt.3

4 Az eljövendő évek a Lamberg-ügy kapcsán nem sok újdonságot hoztak. Meg kell azonban említeni az 1878-ban elhalálozott Szárazberki Nagy József (1848-49-ben a Bihar megyei Ugra képviselője) 1931-ben megjelent emlékezéseit. A szerző csak annyiban volt szemtanú, hogy a képviselőház erkélyéről ő is figyelte a hajóhídon játszódó jeleneteket. Az események leírása itt is tartalmaz emlékezeti tévedéseket (így azt, hogy Majláth sem volt otthon), de úgy tűnik, hogy valóban kapott információkat Blazovich őrnagytól, Hrabovszky segédtisztjétől, aki Lamberget elkísérte. Eszerint Lamberg azért indult egyedül vissza Budára, mert Majláth lakásánál a kocsiban maradt őrnagy figyelmeztette a visszatérő grófot, hogy a lármázó nép őt keresi, s ekkor Lamberg egy másik bérkocsiban előre küldte Blazovichot, hogy készítse elő menekülésüket. (A nyomozás adatai igazolják ezt a változatot.) Egyébként Károlyi Árpád 1932-ben megjelent kétkötetes nagy munkája nem foglalkozik Lamberg halálának részleteivel, s Szekfű Gyula is csak Lamberg halálát regisztrálja.35 1939-ben 1848-49. szereplőinek ismerete szempontjából fontos kortársi emlékezésjelent meg: Pálffy Jánosnak, a képviselőház alelnökének jellemrajzait tartalmazó két kötetke - amely sajnos félbemaradt vállalkozás. (Mivel PállTy a szereplőkkel ábécé sorrendben foglalkozott, 1856-ban kezdett munkáját 1857 áprilisában a halál megszakította, s akkor még csak az L-betűig jutott.) Lamberg haláláról Eötvös Józsefről szólva emlékezik meg, akivel aznap együtt mentek ebédelni, mit sem tudva arról, hogy Lamberg megérkezett. Batthyányról nyilatkozva ír Pálfíy Lamberg küldetéséről, s Balogh Jánosról szólva elmondja, hogy a népet mozgósítva miként vette el a képviselőháznál őrt álló nemzetőr fegyverét, s az eseményekben játszott szerepe miatt miként távolította el Kossuth Baloghot hivatalos küldetésben a fővárosból. Pálfíy jellemzéseit elsőként Mód Aladár hasznosította az 1949-ben, a centenárium alkalmából megjelent tanulmányában, idézve a Lamberg elleni népmozgalom szociális összetételéről adott leírást. Ugyancsak a királyi biztos ellen fellépők társadalmi helyzetére utaló forrásokat hasznosít Spira György is az 1952-ben megjelent Kossuth Emlékkönyvben publikált nagy tanulmányában Ember Győző szintén a Kossuth Emlékkönyvben publikált tanulmányában a Honvédelmi Bizottmány létrejöttével foglalkozott, így Lamberg halálát csak érintőlegesen említette. Természetesen ő is — miként az előző két szerző is — a korábbi közleményeknek azt a szinte általánossá vált állítását Co-