Századok – 1996
Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063
NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1085 mért csapást a grófra, s Kolosy pedig szakállas volt. Szerinte az események elindítója „egy akkori, felső megyebeli híres képviselő" volt, elkövetője pedig nem egy ember. Majd hozzáteszi: maga is látta a tömeg élén Kolosyt, amint „egy véres, jurátus-féle kardot villogtatott ". A tömeg Kolosyt tekintette a tett elkövetőjének, s ez hízelgett neki. így keletkezett az a közvélekedés, hogy ő ölte meg Lamberget.28 1883-ban volt a forradalom 35. évfordulója. Ekkor jelent meg az 1875-ben elhalálozott Kemény Zsigmond titkárának, Beksics Gusztávnak „Kemény Zsigmond, a forradalom s a kiegyezés" c. munkája, amely élénk visszhangot váltott ki. Irányi Dániel röpiratban támadta meg Beksics könyvét, amely Keményt mint politikust és publicistát méltatta. Válaszul Irányi vádjaira Kovács Lajos, Széchenyi volt munkatársa és minisztériumának osztályvezetője, a debreceni „békepárt" prominens tagja teijedelmes írásművel válaszolt „A békepárt a magyar forradalomban" címmel. Irányi röpiratában a Lamberg-üggyel csak mellékesen foglalkozott, visszautasítva Keménynek még 1850-ben megfogalmazott vádját, hogy a karzatok az országgyűlés felett „terrorizmust gyakoroltak". Egyszer ugyan — írja Irányi —, Lamberg meggyilkolása napján fegyveres nép kezdett betódulni a terembe, mire Pázmándy parancsoló hangon odadörgött: „a törvény nevében parancsolom, takarodjanak ki", s a nép azonnal csendesen kivonult. Kovács Lajos válaszába csak röviden érintette Lamberg halálát, de az 1848-as szeptemberi napokról külön, három részből álló tanulmányban közölte emlékeit. Ezek az írások hasznos információkat tartalmaznak, de a Lamberg-ügy kapcsán bekövetkezett politikai fordulatot — Bécs nyiltan ellenséges magatartását — kizárólag Kossuth és Madarász szeptember 27-i fellépésére vezeti vissza. A szeptember 28-i eseményekről szólva csak Kovácsnál szerepel az alábbi megállapítás: „Midőn az utcára kiléptünk, föltűnt a sok idegen, paraszt ruhában az utcákon barangoló nép. Azt mondották, hogy ezek a Kossuth által rendezett népfólkeléshez tartozó csoportok, melyek a táborba fognak indíttatni. Fegyverzetök kaszából állott." Elmondása szerint az országgyűlés ülésezett, s éppen Kossuth beszélt, amikor egy ismeretlen lépett hozzá, s halkan mondott valamit. Ez jelentette Lamberg megérkezését, — amit Kossuth azonnal közölt is a képviselőkkel. Ezt követően Balogh János ment oda hozzá, valamit halkan beszéltek, majd Balogh távozott. Rövidesen megszólalt a „lármadob", s az utcákon katonák, nemzetőrök s egyszerű emberek gyülekeztek, többnyire fegyveresen. A szónokok megmagyarázták a csődület okát, s a népet — a már többször ismertetett — álhírekkel felizgatták. Elhangzott a jelszó: „Budára!" — és a tömeg a várban kikutatta a vendéglőt, ahová Lamberg szállt. Mivel a városkapitány a tömeget nem tudta lecsillapítani, elindult, hogy értesítse a grófot a veszedelemről. „Meg is találta gróf Lamberget — hangzik az új változat — a budai várkertben, ki mit sem gyanítva az őt fenyegető veszélyről, ott sétált. A városkapitány tájékoztatása után Lamberg a kert Duna partjára nyíló ajtaját tudakolta, s kérte, hogy a kapitány hozasson neki oda egy kocsit. Ez megtörtént, s a gróf a hídra hajtatott, ahol felismerték és meggyilkolták. Az őt felismerő Fiatalember véres kardjával felment az országgyűlés üléstermébe, ahol nagy megdöbbenést keltett, majd „csapatával csakhamar eltűnt". (Kovács maga is képviselő volt, de — mint mondja — ő ekkor nem voltjelen.) Az emlékezés szentel néhány
