Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1086 URBÁN ALADÁR sort Balogh János nyilatkozatának is, aki „szinléstelen fájlalommal" említette a gyilkosságot, s azt, hogy milyen jó viszonyban volt Lamberggel. О provokálta a „Sturm"-ot, de nem is sejtette, hogy „az izgatásnak ily véres kimenetele lehet". Kovács Lajos említi az üres rakhajók okozta izgalmat, s azt, hogy Hajnik, a rendőrség vezetője elmondotta neki: csak este tízre sikerült a holttestet a szervitákhoz átvitetnie. Ebben a történetben tehát Lamberg nem szervezkedik, nem keresi Batthyányi, nem tud az őt fenyegető veszedelemről, hanem békésen sétálgat a királyi vár kertjében.29 Az eljövendő évek során — megállapíthatóan — nem került nyilvánosságra érdemi megnyilatkozás Lamberg halálával kapcsolatban. Az élet rendje szerint egyre fogytak az emlékezők, s lassan megnyílt a tér a hivatásos történészek számára. Ezt megelőzően azonban szólnuk kell két emlékiratról, amely nem jelent meg nyomtatásban, de megérdemlik a figyelmet, s a kortársak előtt sem voltak ismeretlenek. Az értékesebb szerzője Gedeon László, aki 1848 szeptemberében honvéd századosként és a honvédség főparancsnoka segédtisztjeként szolgált. Emlékezéseit egy élményeiről szóló beszélgetés után, felkérésre vetette papírra -bevallottan Horváth Mihály és Gelich pontatlanságainak korrigálására. Elbeszélése szerint a Károly-laktanyai hivatali helyiségében ebéd közben hallotta, hogy riadót dobolnak. Az utcán értesült a híresztelésről, hogy Lamberg két zászlóalj katonasággal érkezett és a budai várat el aktuja foglalni. Segédjével Budára sietett, s mái- odaát a hídfőt és az ottani vámházat is elhagyták, amikor a hídra özönlött nép zaját meghallották. Egy Pest felől sebesen érkező bérkocsit láttak, amelyet egy nemzetőr a lovat oldalba szúrva állított meg. Gedeon szerint a tömegből szuronyokal döfködtek a kocsiba, amelyben egy sötétzöld kabátos civil volt, akit nyakán már megsebesítettek, s aki — amint Gedeon felrántotta a kocsi ajtaját — szinte a kaijaiba esett. Segédjével a nép dühétől meg akarták az illetőt védeni, s a vámház falához hátráltak vele. (Az emlékező itt kifejezetten cáfolja I Gelich állítását, miszerint a grófot kirángatták a kocsiból, illetve, hogy az őrházba vitték volna.) Gedeon szerint csak ezt követően tudta meg, hogy akinek segítségére siettek, az Lamberg altábornagy, - ami nyilvánvalóan emlékezeti tévedés. Az azonban, hogy Lamberg „polgári öltönye oldalzsebéből egy nagy hosszú borítékú, hárompecsétes nevére címzett levelet kihúzva és a borítékot hirtelen felszakítván előmutatta az abban rejlett három más lepecsételve volt levelet - igen valószínűnek hangzik. Az elbeszélő szerint ő és segéde védelmezték Lamberget, s amikor az beleegyezett, hogy Pestre kísérjék, a híd közepéig baj nélkül eljutottak. Itt egy újabb Pestről jövő tömeggel találkoztak, amikor a vérveszteségtől elgyengült gróf megállt, amit a nép ellenszegülésnek vélt. Mivel ekkor Gedeont puskatussal mellbeverték, elkábult és elsodródott Lamberg mellől. így viszont látta, hogy a híd kocsiútját kettéosztó gerendára felállva egy közel öles (vagyis majdnem 190 cm) termetű, atléta alkatú „fekete hosszú szakállú, vitorla vászon blúzba öltözött, mintegy 30-40 év közti kaszával felfegyverzett ember" kaszájával hátulról hatalmasat ütött Lamberg fejére, aki azonnal összeroskadt. Ekkor a Pest felől érkezett csoportból „egy fiatal német diák kinézésű, alig 18 éves fiú" spádéval (tőrszerú karddal) a grófot keresztülszúrta, aki ekkor élettelenül terült el. Az emlékező itt beszámol arról, hogy a megvadult tömeg miként vetette magát Lam-