Századok – 1996
Közlemények - Remport Zoltán: A reformkor kiemelkedő ipari kísérlete: a csetnek–pécsi vasgyár I/105
A CSETNEK- PÉCSI VASGYÁR A REFORMKORBAN 107 A Concordiának is, ha fejlődni akart, tüzelőt szolgáltató terület után kellett néznie. Ezzel a gondjával azonban nem volt egyedül, a többi észak-magyarországi vasgyártó terület kisebb-nagyobb mértékben hasonló gondokkal küzdött és általánossá vált a törekvés, hogy a vasfinomítást a nyersvasgyártástól függetlenített körzetben, még kitermelés alá nem vont erdőségek térségébe, vagy szénbányák közelébe helyezzék át. Az ásványi szén használatát ekkor már lehetővé tette az angol technológia, amely kifejlesztette, a frissítőhámorok helyébe, a vasfinomító gyárakat.9 Angliában ugyanis a faszén hiánya már a 18. század közepén jelentkezett, ezért az angolok rátértek a kőszéntüzelésű nyersvasfrissítésre, azt összekapcsolták a gőzenergiával működő pörölyök és hengersorok használatával és nagyobb teljesítményű nyersvasfeldolgozó egységeket alakítottak ki. Ezekben a vasfinomító gyárakban a frissítő olvasztást kavarókemencékben végezték, a kikavart kovácsvasat gőzpörölyökön és hengersorokon nyerssínné alakították. Utána a sínét feldarabolták, összecsomagolták (pakettálták), forrasztókemencében újra izzították, majd vasárura (rúdra, sínre, lemezre) hengerelték.1 0 A hazai vasgyártók, köztük a Concordia is, a gyártás fejlesztését ilyen vasfinomító gyár telepítésében látta megoldhatónak. A Concordia igazgatója, Madarász András, úgy gondolta, hogy a társaság üzemeinek termelését meg lehet duplázni, ha a nagyolvasztók fejlesztésével az évi 20 ezer bécsi mázsa nyersvas helyett, a meglévő két kohóból legalább 40 ezer bécsi mázsát csapolnak, s azt az ország más táján létesítendő gyárban finomítják, azaz dolgozzák fel kovácsvasra így a helyben működő frissítőhámoraikat, amelyek úgyis elavultak, leállíthatják, s az általuk addig fogyasztott faszenet a többletnyersvas olvasztásához használhatják fel. Ennek az elképzelésnek a sarkpontja természetesen olyan hely találása volt, amely a finomításhoz szükséges energiaforrásban bővelkedik és a kereskedelmi forgalomba is jól bekapcsolható. Madarász András, az ország különböző pontjait megvizsgálva, ilyen helynek sz. kir. Pécs városát találta, ahol — úgy mond — „nemcsak nagy mennyiségű olcsó fára biztosan számíthat, hanem az egyszersmind igen jó kőszénben is bővelkedik".11 Az iparosodó Pécs Baranya szinte pusztaság volt, amikor a török uralom alól felszabadult, maga Pécs is romokban hevert, az országnak azonban talán egyetlen tája sem népesült be olyan gyorsan, mint ez a terület. A 18. század végére a körzet nemcsak feltöltődött lakossággal, hanem a város is és a vidéke is elindult a gazdasági fejlődés útján. A fejlődés különösen 1780. január 25-től vett lendületet, amikor Mária Terézia szabad királyi várossá nyilvánította Pécset. 1845-ben a településnek 14 ezer lakosa volt, s jóllehet ezzel a népességgel nem tartozott az ország legnagyobb városai közé, kereskedelmi forgalma és üzlethálózata Pest-Buda, Pozsony és Temesvár után következett.12 Pécs gazdagságát és fejlődőképességét több előnyének köszönhette. Mint tartományi központ visszanyerte régi történelmi szerepét, ismét a forgalmi csomópont rangjára emelkedhetett, hatóköre még nagyobb is volt, mint jelenleg, mert
