Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1077 Az ismert levelezésgyüjtemény további információkat tartalmaz, illetve alátámaszt már ismert állításokat. így egy szeptember 30-án Pestről kelt levél megerősíti, hogy „az első vágást egy bécsi német deák tette, másodikat egy magyar katona a porosz herceg ezredjéből'. Egy másik, a szeptember 28-29-i eseményekről beszámoló levél elsőként a Dorottya utcán (vagyis az Újépület felől) a hídhoz „robogva szállított ágyúkat említi, minek oka — mint mondották — az a hiedelem volt, hogy felülről gőzösök német katonaságot hoznak. Ez a levél pontos információkat tartalmaz Lamberg elfogását illetően: „a hídnak budai vége táján ... kocsijából leszállíttatott, s Pest felé gyalog vezettetett". A levélíró is úgy tudja, hogy a híd közepén „a nagy részint kaszás rúddal fegyveztett bőszült tömegtől össze meg össze vágatott, s kasza nyelekre fektetve az Invalid-laktanyába vitetett halva". A levél említi, hogy „bőszült suhancok" fel akarták a holttestet akasztani, „mígnem a nemzetőrség által szét nem verettek". Információt kapunk az első támadóról is: „mint mondják, egy bécsi aula növendéke esmért reá elsőben is, minthogy polgári öltönybe volt, s az első csapást is, mint állítják, bécsi kai- tette". A levél elmélkedik Lamberg vakmerősége felett, hogy ilyen ingerült körülmények között előzetes értesítés vagy „illendő kíséret nélkül" merészelt jönni. A levélíró a jól értesültek közé tartozik, mert tudja, hogy a Lambergnél talált levelek között van egy, amely „Jellasicsnak szoros királyi parancsolatot tartalmaz az eránt, hogy őt a sereg fővezérének esméije, s neki engedelmeskedjen . (Igaz, az előző levél szerzője pedig tudott Fligely őrnagy elfogásáról, s arról, hogy a nála talált levelek alapján megállapítható volt, hogy Jellasics Lambergnek nem akart engedelmeskedni, illetve seregét megállítani.) Végezetül ismeijük Wesselényi Miklósnak október 1-én Pozsonyból Kazinczy Gáborhoz intézett levelét, amelyben a gróf roszszallóan számol be arról, hogy két nappal korábban a hajón azt beszélték, hogy Lambergtől „sértő arrogancia volt Pestre jönni", sőt árulónak nevezték. Igaz, joggal feltételezhetjük, hogy ennek a véleménynek leghatározottabb képviselője a Kossuth által elsőként kinevezett kormánybiztos, Újházy László volt, aki szintén Pozsonyba tartott.18 A kortársak egy-egy ügyről való tájékozottságának többnyire hasznos forrásai a naplók, akár személyes emlékeztetőnek, akár a jövő tájékoztatására íródnak. Ezek értéke természetesen különbözik, mindenekelőtt szerzőjének ismeretköre, tájékozódási lehetősége szerint. Ismeijük Jakab István belügyminiszteri tanácsos naplóját, aki mind hivatala, mind lakása révén a budai várban tartózkodott. Rövid feljegyzései arról számolnak be, hogy a „bécsi akadémikusok' |ti. a légió tagjai] játszottak szerepet a Fortuna fogadó (ahová Lamberg szállt), a főhadparancsnokság, valamint a várszínház épületének „kimotozásában , ahol a bútorokat és kályhákat is összetörték, Lambergnek sikerült Pestre jutnia, de a hídon „a bécsi tanulók" felismerték, „megrohanták s a kocsiból kirántván, 17 szúrással iszonyatosan meggyilkolták'. Alacsonyabb szintről szemlélte a dolgokat a nehéz írású Josef Kehrer pesti polgár, aki naponta — néha órára pontosan — regisztrálta benyomásait. Tőle tudjuk meg, hogy szeptember 26-án 150 bécsi önkéntes érkezett, s hogy 28-án délután fél kettőkor Lambert altábornagsy a híd közepén „durch Säbel und Pickenstiche ermordet'. Nem kétséges, nem volt szemtanú, s így csak hallomástól tudhatta, hogy a népnek a Károly-laktanyában 1000