Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1076 URBÁN ALADÁR tálya fogalmazójának bátyjához, Madách Imréhez október 2-án intézett levele. Eszerint beszélik, hogy Lamberg talán nem is fogadta volna el a királyi biztosságot. Ezzel szemben Madách Károly „hivatalból" úgy tudta, hogy „Lamberg már Töröknél [ti. a biztossági osztály vezetőjénél] volt, kit mint királyi biztos eltiltott a seregünknek mind élelmiszereket, mind pénzt küldeni". Majd így folytatja: „Mire Török azt válaszolta, hogy miután küldetése ministeri ellenjegyzés nélkül, s így törvénytelenül történt, neki engedelmeskedni nem fog. Mire Lamberg ismét kérdezte, hátha erőhatalmat fog használni, Török felelte, hogy akkor ő is kénytelen lenne az erő megtorlására erőt használni." A levélíró ehhez hozzáteszi, hogy Lamberg „kivégzését", főleg annak kegyetlenségét nem helyesli, de meg van győződve arról, hogy ellenkező esetben Pest „a legnagyobb vértontás színhelye lett volna". Ezt azért hiszi, mert a nemzetőrség egy része elismerte volna Lamberg megbízatását, a másik nem, s ez összeütközést eredményezheti volna. Az információ nem teljesen egyedi. Egyrészt nyoma van annak, hogy a budai nemzetőrséget — amelyhez lakhelye szerint Madách Károly is tartozott — szeptember 28-án a Vérmezőn tartandó szemlén fel akarták szólítani, hogy elismeri-e vagy sem Lamberg küldetését. (Madách tehát ezek hangulatának ismeretében nyilatkozott.) Másrészt egy, már idézett október 1-i feljegyzés így kezdődik: „September 28-án Lamberg már Pestre [mint tudjuk: Budára] érkezett, s azzal kezdte békítő működését, hogy hadseregeink élelmezését rögtön betiltotta." Az utóbbi információ is hivatali körökből származik, s megerősíteni látszik Madách Károly állítását.16 A nyomtatásban megjelent levelek közül igen érdekes beszámolót tartalmaz a szemtanú Rómer Flóris másnap, tehát a friss benyomások alapján írott levele. Eszerint ebédjénél ült Pesten a Dunaparton a „Nagypipa" vendéglőben úgy két óra körül, amikor a kiáltozást hallotta, hogy itt van Lamberg, s „el kell fogni az árulót". (Az időpont meghatározása a kor embereinél csak hozzávetőleges.) Látta, amint a várost pillanatok alatt elözönlötték a kaszás emberek, s futottak, illetve fiakereken igyekeztek Budára. О maga is Budára sietett, s ott a híd végénél volt, amikor sietve egy fiáker érkezett, amelyben azt mondták, hogy Lamberg ül. Pillanatok alatt két szurony és öt kasza mered rá a betört ablakon. Mikor megvallotta, hogy ő Lamberg, akkor azt kiáltották: „No akkor ki veled, kutya! A beszámoló szerint Lamberg ekkor felkiáltott: „az Istenért és felebaráti szeretetért hagyjatok békét, én senkit se bántottam!" Az ezrekre menő csőcselék erre ordítással és átkozódással válaszolt, és „egy Porosz hercegről elnevezett ezredből a közelmúltban [a honvédekhez] átállott közvitéz szuronyával átszúrta, miközben állítólag egy légionárius a fején sebesítette meg". Rómer leüja, hogy a dühöngő tömeg megindult áldozatával Pest felé, a híd közepén a Dunába akarták dobni, — de az nem világos, hogy ekkor a gróf élt-e még. Majd megtudjuk, hogy a holttestet lábánál fogva vonszoltál, s ő olyan közel került hozzá, hogy látta a gróf fülében az arany fülkarikát. A továbbiak leírását azonban (a holttestnek a Károly-laktanyában történt felakasztási kísérletét) feltehetően a beszámoló csak a hallottak alapján mondja el. Az azonban érdekes megállapítása, hogy a „mészárlás" alig tartott három percig, ami nyilván úgy értendő, hogy ennyi idő után Lamberg már halott volt.17