Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1075 ségöknek ismerik a véres katasztrófa iránti törvényes lépések által az igazságnak és emberségnek megadni azon elégtételt, mellyet a törvények igényelnek. Kossuth a fenti véleménnyel értett egyet. Ezért szeptember 29-én a déli egy órakor kezdődött ülésen megismételte előző este hangoztatott véleményét, miszerint nem tartaná elegendőnek, ha a ház az előző napi szerencsétlen események miatt csupán jegyzőkönyvileg fejezné ki „megilletődését". Ezért határozati javaslatot készített, amelyet azonnal fel is olvasott. Ennek lényege az volt, hogy a miniszterelnök egyrészt fejezze ki sajnálkozását az uralkodónak, másrészt kérje őt, hogy királyi tekintélyével segítse a „konstituált törvényes hatóságokat" a rend és a közbátorság fenntartásában. A szöveg egyben bizalmát fejezte ki Batthyány iránt, s hogy hivatalát mindaddig folytatja, amíg „más törvényszerű minisztérium nem alakul". A határozati javaslat másik gondolatköre a Lamberg-gyilkosságot érintette. Eszerint: „a képviselőház megvárja a két testvérfőváros hatóságaitól, nemzetőreitől, s minden jó polgáraitól, hogy a miniszterelnököt ezen törekvésében gyámolítandják. Pest városa hatóságának pedig kötelességévé teszi, hogy gróf Lamberg Ferenc meggyilkolása iránt a kellő vizsgálatot megtévén, a törvény értelmében járjon el". Az elnök felszólítására elsőként Irinyi József nyilatkozott, miszerint őt „aggodalommal tölti el" az indítvány. Nem helyesli ugyan, ami történt, de csak formahibát lát benne, mert őszerinte a kivégzett személy megérdemelte a halált, „csakhogy nem kellett volna olyasmit az utcán elkövetni, hanem forma szerint elítélni". A tervezett vizsgálat szerinte „lehangolná" a főváros szellemét, s egyébként sem tartja helyesnek, hogy a parlament utasítsa eljárásra Pest városát. Kossuth azonnal reagált, s kijelentette; úgy is fel lehet fognia dolgot, hogy a törvényhatóság ismeri kötelességét, s erre nem kell figyelmeztetni. Neki azonban az a véleménye, hogy a képviselőháznak is tudnia kell, hogy mi történt és hogyan. Halász Boldizsár azt fejtegette, hogy szerinte Pest városa tudni fogja kötelességét. A képviselőház eddig nem kormányzott, most se avatkozzék a kormányzás ügyeibe. Fejezze ki sajnálkozását, de ne rendeljen vizsgálatot. Kállay Ödön ezzel nem értett egyet, s kijelentette: „azon indítvány, mellyet Kossuth követtársunk tett, politikailag a legokszerűbb". S mivel felkiáltások jelezték a Kállayval — illetve Kossuthtal — való egyetértést, az elnök elrendelte: aki egyetért az indítvánnyal, álljon fel. A jegyzőkönyv szerint a képviselők nagy többsége felállt. A ház ezzel a nyilatkozatával bizalmát nyilvánította Batthyány iránt -mintegy ellensúlyozva azt a bizalmatlanságot, amelyet a Lamberg elleni határozattal vele szemben is kifejezett. Egyben elindult a Lamberg-ügy vizsgálata, ami az eljövendő három hónap során valóban csak arra adott választ, hogy mi és hogyan történt.15 Az áttekintett események és az azokkal kapcsolatos információk nemcsak a képviselők számára voltak hozzáférhetőek, de a sajtó és az ezekben a napokban gyakran kibocsájtott hirdetmények útján a főváros és a vidék lakóinak is többnyire ismertek voltak. A vidékieket levelek útján is informálták, amelyek révén ellenőrizhető, hogy az újságokon túl — vagy azoktól eltérően — milyen ismeretekhez jutott egy-egy személy és annak környezete. A hozzáférhetővé vált levelek közül talán a legérdekesebb Madách Károlynak, a hadügyminisztérium biztossági osz-