Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1074 URBÁN ALADÁR szerzett. Az országgyűlés hivata. s jegyzőkönyve azonban rögzítette a történteket, ami azzal függ össze, amit a Kossuth Hírlapja — már idézett tudósításában — úgy foglalt össze, hogy a kaszások híradását Lamberg haláláról rosszallták. A jegyzőkönyv szerint az elnök „mindenekelőtt az időközben történt véres esemény fölött, — melly szerint bár alkotmány- és törvényellenesen királyi biztosul neveztetett gróf Lamberg Ferenc altábornagy a felbőszült nép által a budapesti hajóhídon megöletett, — a ház nevében és megeggyezésével rosszallást nyilvánított". A jegyzőkönyv sem szól azonban arról a később sokat emlegetett eseményről, hogy egy fiatal ember véres karddal rohant be az ülésterembe. Azt, hogy ez megtörtént, a Kossuth Hírlapjában, október 15-én a bécsi vádakat cáfolva tagadta Hunfalvy Pál. A tagadás azonban nagyon diplomatikus fogalmazásban történt: lehetett úgy is értelmezni, hogy csak azt kívánta cáfolni, hogy a jelenetet a karzat örömrivalgása kísérte volna.14 Lamberg halála egyébként még másnap is témája volt az országgyűlésnek. A szeptember 28-án délután tartott nyilvános ülés viszonylag rövid volt. Kitűzött feladatát teljesítette: meghozta határozatát, hogy a rendkívüli helyzetben a Honvédelmi Bizottmány legalább három tagjának együttes intézkedésére van szükség. Ezt követően Pázmándy rövidesen be is zárta az ülést, utalva arra, hogy a továbbiakban az intézedés a végrehajtó hatalommal felruházott bizottmányi tagokra hárul. De azt javasolta, hogy hat órakor jöjjenek össze, s ha az ideiglenes végrehajtó hatalom tagjai szükségesnek tartják, tanácskozzanak. (Az ülés gyors berekesztése érthető. A képviselők a felfegyverzett és felbőszült tömeget egy óra után a képviselőház balkonjáról láthatták a hídra özönleni újabb és újabb hullámokban. Tanúi lehettek a Lamberget hozók és az újonnan Pestről érkezők találkozásának, s hallhatták a bőszült ordítást, amely Lamberg megölését, majd a Dunába vetését követelte. Az ülés végeztekor a tetemet már végigvonszolták a képviselőház szomszédságában, s a közeli Károly-laktanyába vitték. Itt és a környező utcában ekkor ezrek és ezrek tolongtak. Pázmándynak az ülés kezdetén sikerült a tüntetők behatolását megakadályozni — de nem kívánta megérni egy újabb „küldöttség érkezését.) Az esti zárt tanácskozásra sor került, de a részleteit nem ismeijük. Csak az bizonyos, hogy egyrészt ekkor ismerték meg a képviselők a Lambergtől elvett iratokat, másrészt szó esett a történtek értékeléséről. Ez utóbbit maga Kossuth erősítette meg 29-én a nyilvános ülésen, amikor „a tegnapi tanácskozmányban" tett előterjesztésére utalt, amelyet a „valóban szerencsétlen esemény" miatt tett. A szeptember 28-án este tartott képviselői tanácskozáson — mint a későbbi fejlemények ezt sejtetik — nem alakult ki egységes vélemény a Lamberg feletti népítélettel kapcsolatban. Ezt érzékelteti a Közlöny, amely másnapi vezércikkében az események rövid ismertetése után Lamberg halálát politikai gyilkosságnak minősíti, s reméli, hogy azt a nemzet „nem fogja magáénak ismerni'. Elítélve azokat, akik „a szelidségéről annyira ismeretes" pesti népet ilyen tettre ingerelték, az írás leszögezi: „Gróf Lamberg nem a becsület mezején esett el, hanem elesett úgy, mint a legelvetemültebb ármány által felzaklatott népbosszú áldozata. A cikk a bűnvádi eljárás egyértelmű követelésével fejeződik be. „Egyébiránt úgy hisszük — szól a szerkesztőségi állásfoglalás — a konstituált hatalmak köteles-