Századok – 1996

Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033

FRANKFURT ÉS BUDAPEST KAPCSOLATA 1848 TAVASZÁN 1045 jedelemségek, vagy a szerb fejedelemség délről ugyancsak a magyarközpontü birodalom köré csoportosulhat. A koncepciónak vannak nacionalista vonásai, hiszen a magyarok vezető, domináló szerepe kétségtelen, s ezt a kortársak a magyar történelmi jogokkal még külön is alátámasztották. Hogy mennyi volt benne az illúzió, annak kimondásakor már óvatosabban kell fogalmaznunk. A Batthyánykormány ugyanis nem feltétlenül elérendő célként, hanem csak egyik lehetőségként gondolt minderre (alapvető előfeltétele volt nyilvánvalóan a német egység). Egyébként a kormány, minimális programjaként, megelégedett a lényegében perszonális uniós 1848 áprilisi megoldással (de ebből már semmiképpen nem kívánt engedni). Ha a változó helyzet által esetleg kínált közbenső megoldásoktól eltekintünk, két lehetőség állott tehát a magyar kormány előtt: az 1848-as, perszonális uniós megoldás fenntartása, illetve az ország függetlenítése, alkalmasint a Magyar Királyság és néhány szomszéd tartomány együvé szervezése, egy magyar központú birodalom kialakítása. Utóbbi terv nem volt antidinasztikus: Habsburg vezetés alatt (vagy a főág, Ferdinánd és leszármazottai Budára költöztetésével, vagy István főherceg nádor királyi székbe emelésével) képzelték el. E lehetőségkeretekkel a Batthyány-kormány csaknem valamennyi tagja egyetértett, s bel- és külpolitikájában, amennyire a feltételek alakítása rajta múlott, érthetően inkább a kedvezőbb változat elősegítésén munkálkodott. — 1848 késő nyarán már azután egyre valószínűbbnek látszott, hogy a dinasztiát e terveknek megnyerni nem lehet. így merült fel, harmadik lehetőségként: Magyarország a Habsburgok nélkül is vállalkozik függetlensége megteremtésére. Ekkor majd a magyar politika útjai elválnak: Batthyány csak a Habsburgokkal, Kossuth viszont ellenükre is el tudja képzelni az átalakulást. (Akár más dinasztiával, akár anélkül — de ez már 1849 kérdése lesz.) A külpolitikai feltételek jó részének befolyásolása nem állott a Batthyány-kormány hatalmában. A jövőtervek realitásának értékelésekor az ország belpolitikai stabilitását kell számba vennünk: szilárd volt-e egyáltalán az a Pest-Budai hatalmi központ, amelynek esetleg Bécs szerepét kellett (ha redukáltabb formákban is) átvennie? Volt-e ereje, hatalmi bázisa? Az időben meghozott radikális jobbágyfelszabadítás! törvény folytán parasztfelkelés nem fenyegetett. Más, számottevő, nehezen kezelhető szociális feszültség — a társadalmi viszonyok fejletlensége folytán — nemigen akadt. A belpolitikai helyzet szilárd volt, a kormány a július elején összeülő országgyűlés óriási többségét tudhatta maga mögött. Talán Európa egyetlen országa volt Magyarország, ahol 1848 márciusa és októbere között nem került sor kormányváltozásra. A közigazgatás engedelmesen működött, az egyház lojálisnak mutatkozott, a hadsereg felesküdött az alkotmányra, emellett a kormány önálló fegyveres erő, a honvédség szervezésébe kezdett. Az egyetlen, és végül megoldhatatlannak bizonyult feszültséggócot a nemzetiségi kérdés alkotta. Jellasics horvát bán kezdettől felmondta az engedelmességet; ít szerbek májusi karlócai gyűlésükön területi autonómiát követeltek, s júliusban megvalósítása érdekében táborba szállottak; a románok ellenezték az erdélyi uniót s kezükbe kívánták venni Erdélyt. Magyarországon nemzetiségi viszály, polgárháború fenyegetett (s 1848 őszén ki is tört). A kormány azonban bízott abban, hogy végszükség esetén fegyveres erejével teremt rendet.