Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
1046 GERGELY ANDRÁS Az ország centrális, magyarlakta, legfejlettebb területeit, illetve az ország nyugati kapcsolatait a nemzetiségi viszály közvetlenül nem fenyegette. A társadalom és gazdaság általános fejlettsége nyugat felől nézve erős agrártúlsúlyt mutatott, ez az agrártársadalom azonban teljesítőképes volt, termelt annyi exportfelesleget, amely az állam kiépítéséhez, a gazdaság fejlesztéséhez szükséges hiteleket biztosíthatta. A térségben — Kelet vagy a Balkán felől nézve — a magyar társadalom volt a legfejlettebb. Míg a környező népek csak álmodoztak „ősi" területeik visszaszerzéséről, Magyarország létezett, államhatalma működött. Az ipari forradalom még váratott magára, de a hatalmi szempontból döntő tényező, a hadsereg ekkoriban még inkább a lélekszám és a szervezés, mint a gazdasági fejlettség függvénye volt. (Poroszország története is ezt mutatja.) A magyar parlament 1848 júliusában 200 000 főnyire is felfejleszthető hadsereg mellett döntött. Óriási szám ez, s közel járt az ország emberi és anyagi teherbíróképességének határához, de a magyar önvédelmi háború teljesítményéhez mérten reális döntésnek mutatkozott. A stabilitásra hivatkozva szorgalmazhatta a kormány a szilárdság egyik további biztosítékát, és a nagymagyar koncepció megvalósításának első lépését,, vagyis azt, hogy az uralkodó költözzék Budára. István nádor, a király távolléte esetén uralkodói jogokkal felruházott helytartó maga is úgy próbált szabadulni nehéz és kényes helyzetéből, hogy az uralkodónak a Budára költözést ajánlotta. Már május 15-én ezt kérte egy Ferenc Károlyhoz intézett levelében,7 4 s amikor az udvar Innsbruckba menekülésének híre Budára érkezett, az egész kormánnyal együtt állandóan ezt a lépést szorgalmazta. Hiszen a király budai tartózkodása esetén semmilyen tiltakozó nemzetiségi politika nem vonhatta volna kétségbe a magyar kormány legitimitását, akkor Budára költözött volna a diplomáciai kar, vagyis Esterházy magyar külügyminiszter birodalmi szerepkörbe kerül... A bécsi májusi forradalom tehát az ottani kormány gyengeségének napvilágra kerülése mellett közvetlenül is szolgálta a magyar liberálisok politikai céljait. A bécsi forradalom pesti értékelése ugyanakkor inkább negatív jellegű volt, a bécsi nép éretlenségét hangoztatták, a szociális mozgalmakat kárhoztatták (amelyeket persze Párizsban „titokban működő, királyi gazdagsággal ellátott pártok idézik elő") stb.7 5 Az udvar május közepi Innsbruckba menekülése István főhercegben is nagy riadalmat váltott ki: „az osztrák ház széthull" — mormogta maga elé.7 6 Mindenesetre a minisztériummal egyetértésben újra és határozottan kérte az uralkodót: jöjjön Budára. Ha erre mégsem kerülne sor, úgy nevezzék ki — a nagy távolság miatt — teljhatalmú helytartónak (vagyis ruházzák fel a királyi jogköröknek immár teljességével).7 7 A magyar minisztertanács határozata is így szólt, hozzátéve a célt: „hogy az összes birodalom politikája határozottabb elvek szerint vezettessék". A király Budára hozatalát május végén ismételten szorgalmazta a magyal' sajtó.7 8 (A király magyarországi tartózkodásának terve viszont ismét felszította a bécsiek ellenszenvét a magyarok iránt.) Az uralkodó — gyenge egészségi állapotára hivatkozva — nem mozdult Innsbruckból. Június 14-én János főherceg kapott megbízást a császártól: helyettesítse őt a birodalom nyugati részében, Bécsben. A Ferdinándot ugyancsak felkereső István nádor viszont június 26-án kapta meg a kért felhatalmazást, vagyis
