Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
TANULMÁNYOK Gergely András A FRANKFURT-BUDAPEST SZÖVETSÉG KIALAKULÁSA 1848 TAVASZÁN A népek tavasza Közép-Európában csak egyetlen, történetesen együtt ülő parlamentet talált: a magyar rendi országgyűlést. Frankfurtban márciusban még a német államok laza szövetsége, az 1815-ben alapított Bundesversammlung ülésezett. Az eddig tehetetlennek, illetve Metternich engedelmes eszközének mutatkozó szervezet mái- március első felében élénk, és az alkalmazkodás jeleit mutató politikai működést fejtett ki. Eltörölték a cenzúrát, készséget mutattak saját szervezetük tökéletesítésére, párbeszédet kezdtek a forradalom embereivel és szerkezeteivel, rendeleteik révén legalizálták a forradalmat. Az egyes német tartományok azután liberális küldöttekkel cserélték fel az eddigi Metternich-Iskola diplomatáit, s emellett tizenhét tagú bizalmi testületet (Vertrauenskollegium) állítottak fel a hivatalos képviseletek mellett. Bécs ebbe a testületbe az alsó-ausztriai tartománygyűlési ellenzék tagjaként feltűnt, de inkább a hivatalnok-nemességhez számítható Anton von Schmerling lovagot delegálta. (A Vorparlamenthe is meghívták, de annak tanácskozásait lekéste.) Schmerling itt három tagú, egy-egy porosz, osztrák, s harmadik országbeli képviselőből álló Bundes-Exekutiv-Organ-1, afféle ideiglenes kormányt indítványozott. A porosz Camphausen is támogatta elképzeléseit, de teivét nem sikerült elfogadtatnia. A Bund szerveit senki nem tartotta hivatottnak arra, hogy fontos kérdésekben döntsön, s a háromtagú végrehajtó hatalom sem ígérkezett elég határozottnak, egységesnek, erősnek.1 Április 26-án hozta nyilvánosságra a Bundesversammlung, illetve az általa létrehozott Vertrauenskollegium a maga alkotmánytervét. (A Vertrauenskollegium tanácskozásait a vezető liberális politikus Heinrich von Gagern testvére, Max vezette.) Kelet- és Nyugat-Poroszországot felvették a Bundba (a többségében lengyelek által lakott Posent nem), államformaként az örökös császárságot ajánlották (Schmerling persze Habsburg császárra gondolt), továbbá kétkamarás parlamentet javasoltak. Rögzítették az alapjogokat.2 Figyelemre méltó a Bundestag május 11-i határozata is, amely kívánatosnak tartotta, „hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés működése idején az egyes tagállamok tartománygyúlései lehetőleg halasztassanak el és csak a legsürgetőbb okok fennforgása esetén hivattassanak egybe".3 Ez a elöntés egyaránt irányult Bécs és Berlin ellen, hiszen itt is, ott is külön alkotmányozó nemzetgyűlést hívtak egybe, nem szólva a javában ügyködő tartománygyúlésekről. Március 30-a és április 3-a között tanácskozott Frankfurtban a német alkotmányozó nemzetgyűlést előkészíteni hivatott előparlament (Vorparlament). Több mint ötszáz, többnyire baloldali-demokrata érzelmű tagja között a poroszok és a délnyugat-németországi küldöttek alkották a többséget, osztrák alig volt so-
