Századok – 1996

Történeti irodalom - Kersken Norbert: Geschichtsschreibung im Europa der „Nationes”. (Ism.: Veszprémy László) IV/1008

TORTENETI IRODALOM Norbert Kersken GESCHICHTSSCHREIBUNG IN EUROPA DER „NATIONES" Nationalgeschichtliche gesamtdarstellungen im mittelalter (Münstersche Historische Forschungen Bd. 8.) Böhlau Verlag. Köln-Weimar-Wien, 1995. 963 o. A „NEMZETEK" EURÓPÁJÁNAK TÖRTÉNETÍRÁSA Nemzettörténeti ábrázolások a középkorban Az európai latin historiográfiával foglalkozó segédkönyvek, lexikonok (Repertórium fontium Históriáé..., 1962 - Historikerlexikon, 1991 stb.), a nemzeti történetírásokkal foglalkozó tanulmányok sora után egy egyedülálló kézikönyvvel gazdagodott a medievisztikai szakirodalom. Kersken műve, amely az eredetileg a münsteri egyetemen disszertációként készült el, a kezdetektől a 14. századig nyújtja az európai latin nyelvű nemzeti történeti alkotások bemutatását, elemzését. Kritériumait inkább bővebben, mint szűkebben értelmezi, így időben — kitekintésképpen — eljut egészen a 16. századig, míg a historicus és cronicus műfaj értelmezési problémáit megkerülve, figyelme az évkönyv- és a hagiográfiai irodalmon túl szinte mindenre kiterjed, mégha természetesen nem is téveszti szem elől munkája tárgyát: a nemzeti történeteket bemutató alkotásokat. Hogy persze pontosan mit is értenek a nemzeti történeten és azt hogyan nevezik, az országonként változó. A nem-német nyelvterületen általában Nationalgeschichte, Guenéen-nél a Nationalgeschichte mellett Volksgeschichte, Schmale-nál Staatsvolkgeschichte. Bizonyosan, a műfaj felöleli mindazon alkotásokat, amelyek egy nép, etnikum, egy ország, territórium vagy egy szuverén uralmi terület történetét vizsgálják a kezdetektől — néhány kivétellel — az író koráig. Tipológiai fejtegetései igyekeznek finoman különbséget tenni az egyes terminusok között. Úgy véli, hogy a nemzeti történeti alkotások között csak néhány esetben beszélhetünk Volksgeschichté-ről (pl. Dudo, John of Fordun, Vinzenz Kadlubek, Kézai Simon), amelyekben a hangsúly az etnikum történetére helyeződik. Ezt Kersken azzal magyarázza, hogy e művek az etnikum történetét jórészt még a későbbi territórium kialakulása előtti időben tárgyalja (normán, skót, magyar) vagy maga az államszerveződés következett be későn és folyamatos változásoknak kitéve, mint a lengyelek esetében. A többség esetében azt inkább a királyság (Königtum, Herrschaftsbildung) vagy a dinasztia történetét központba állító írói megközelítésről beszélhetünk. E szempontok természetesen keveredhetnek egyazon ország történetírásában, sőt egyazon műben és annak egymást követő folytatásaiban. A szerző kilenc nemzet 75 historiográfiai alkotását veszi számba, s egyúttal a mű gerincét is e rész képezi (13-731. o.). Sorban követi egymást Hispánia, Normandia, Anglia, Skócia, Norvégia, Dánia, Lengyelország, Csehország s végül Magyarország, de mindvégig utal a kötetben részletesen nem tárgyalt országok szerzőire és alkotásaira (pl. Óorosz évkönyvek, francia krónikák). Az egyes nemzetek tárgyalása lehetőség szerint azonos szerkezetet követ: historiográfiai áttekintés, az egyes alkotások és szerzők részletes bemutatása, az adott nép eredet-történetének elhelyezése, a múlt és a jelen (Zeitgeschichte) bemutatása s végül egy lényegre törő, de semmiképpen sem formális öszszefoglaló értékelés. A sorból jól észrevehetően hiányzik Németország, ahol a Widukind-dal jellemezhető kezdetek után csak a 16. századtól beszélhetünk nemzeti történetekről, s hiányzik Franciaország, ahol ugyan II. Fülöp Ágost korától, a 12-13. század fordulójától joggal beszélhetünk a műfaj létéről. Kersken ez utóbbi tárgyalásától mégis eltekint, részben gyakorlati, terjedelmi okokra, részben a források részbeni kiadatlanságára hivatkozva. A munka fő, s legterjedelmesebb részét egy legalább annyira érdekfeszítő fejezet követi, a források összehasonlító elemzését jelölve meg céljaként (731-860. o.). A sok szempontot felvető és igen alapos fejtegetésekre csak röviden tudunk utalni. A műfaj példaértékű előfutárai jóval azelőtt megszülettek, hogy a későbbi értelemben vett nemzeti történetírásról beszélhetnénk (Tours-i Ger-