Századok – 1996
Kisebb cikkek - Veszprémy László: Troppaui Márton (Martin von Troppau) a középkori magyar historiográfiában IV/978
KISEBB CIKKEK 981 részt. A magyar rész 1459-ig, a pápák 1458-ig, a császárok 1452-ig jutnak. A magyar szakirodalom, noha két kéziratát a 19. század óta ismerte, Vizkelety András előtt nem nagyon foglalkozott a krónikával, mivel annak a magyar királyokkal foglalkozó része már ismert krónikák kivonata, s így közvetlen forrásértéke csekély A legutóbbi évek kutatása azonban jelentős változásokat hozott. Gert Mellville-nek sikerült tisztáznia, hogy Utino a Krisztus koráig teijedő részben Petrus Pictaviensis (1205) Kompediumát dolgozta át.15 A kézirattal, különösen annak magyar vonatkozású részeivel kapcsolatban azonban még mindig számos probléma vár tisztázásra: Mennyiben szolgált Martinus krónikája a császárpápa krónika forrásául, hogyan viszonyul egymáshoz a magyar királyok és a császár-pápa rész, különböző vagy azonos szerzőik voltak? A korábbi magyar szakirodalom biztosra vette, hogy a császár-pápa krónika Martinus munkájának egyszerű kivonata.1 6 A kérdés ennél bonyolultabb, s Vizkelety Andrásnak van igaza, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy Johannes de Utino pápa-császár krónikája valamint a Martinus-krónika között annyi, s olyan jelentős eltérés található, hogy nem beszélhetünk egyszerű kivonatolásról. Meglehet, sőt igen valószínű, hogy Martinus műve is a források között volt, de a szerző vagy a későbbi átdolgozok más világkónikákból is jócskán meríthettek. Nem kevésbé nehéz a kéziratok teljes körének összehasonlítása nélkül választ adni a szerzőség kérdésében. A magyar királyok-rész szerzője otthonos volt a magyar történelemben, s jó érzékkel vonatolta ki a 14. század közepéig a Képes krónikát, ami kronológiai okokból záija ki, hogy Johannes de Utino maga használta volna a Képes Krónikát. A hazai krónikakutatás klasszikusának, Mályusz Elemérnek az a sejtése, hogy egy szerkesztő műve lenne a pápa-császár krónika és a magyar királyok krónikája, még bizonyításra szorul. Egy közös szerző szerkesztéséről valószínűleg nem beszélhetünk. A pápa-császár-rész és a magyar királyok fejezete között még azonos személyek vagy események leírásában sem fedezhető fel hasonlóság, egymástól teljes mértékben független alkotásoknak tűnnek. Ugyanakkor egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a krónikák folytatására, illetve kiegészítésére Magyarország területén, vagy annak közelében, esetleg egy, az országhoz kötődő személy részéről egyidőben került sor. Ezt erősíti meg Gert Mell ville, aki felfigyelt arra, hogy a nagyszámú kézirati hagyomány meglepően azonos szöveget őrzött meg ("eine Rezeptioneil zentrale Fortsetzung' '). Ez valóban arra utalhat, hogy Utino munkájának egy központi folytatása és bővítése készült, valamikor a 15. század közepén. Ezt tűnik megerősíteni az augsburgi —jelenlegmég Münchenben őrzött, Ms n.Lat.l. — kézirat néhány lapjának tanúsága, amelyek szintén tartalmazzák a hun-magyar krónikából származó betoldásokat. Mivel az augsburgi egy olyan kézirat, amely egyébként a magyar királyokról szóló részt nem tartalmazza, úgy tűnik, hogy a magyar királyok-függeléket nem tartalmazó kéziratok is megőrizték a pápa-császár krónika magyar, hun-magyar vonatkozású részeit. A pápa-császár krónika szerkesztője ezzel szemben bizonyos magyar, bajor, délnémet érdeklődést árul el: pl. Martinustól átvéve Gizellának tulajdonítja a magyarok keresztény hitre térítését, vagy éppen Martinussal szemben a 976. évhez fontosnak véli megjegyezni az inkább helyi tiszteletnek örvendő regensburgi Szt. Wolfgang nevét, lényegesnek tartja, hogy
