Századok – 1996

Kisebb cikkek - Veszprémy László: Troppaui Márton (Martin von Troppau) a középkori magyar historiográfiában IV/978

982 KISEBB CIKKEK 982 beleszője a történetbe a magyarországi németek Nagy Károlynak tulajdonított betelepítését. Ennek tudható be az is, hogy a magyarok honfoglalásakor a Martinusnál szereplő avarokat a bajorok nevével helyettesíti (ami — Mályusz véleményével ellentétben — nem a magyarok németellenességének jele).1

7 E magyar vonatkozású kiegészítések közé tartozik az is, amikor a pápák krónikájába a Martinusnál (XX Jánosnál) szereplő Imre herceg nevéhez hozzáteszi, hogy szerémi herceg, a Martinusnál szintén szereplő (IX. Benedeknél) Szt. Gellért megemlített mártírhalálához hozzáfűzi, hogy az Buda mellett történt. Különösen érdekesek az Attila-történethez íuzött megjegyzései — erre 1. a függeléket —, annál inkább, mivel a hun-magyar azonosságot nem szövi be a történetbe, attól eltekintve, hogy egyszer az Ungari helyett Hunus-t ír, illetve Attilát egy helyütt magyar királynak mondja. így például 410-ben Honorius-ról tudni véli, hogy lányát Attila vette el, ami pedig csak a magyar krónikás kitalálása. 424-ben arról ír, hogy Attila levágta testvére, Buda fejét. Az is érdekes, hogy a név magyar változatát, Budá-t használja a szokásos Bleda, Bela helyett. 442-ben pedig tudni véli, hogy Attilát ezüst és arany (koporsóban) a Szerémségben alámerítve temették el, s beleszövi Attila városának a magyar-német hagyományban ismert Etzilburg nevét is, a mellette lefolyt ütközetet Krimhild csatájának nevezi. Megfogalmazása nyugodtan tekinthető a 14. századi krónikaszerkesztés egyik mondata parafrázisának: „ Sicambriae.. est praeüum Crumhelt". A 410. évnél hasonlóképpen a magyar hagyomány látszik megcsillani, amikor teljesen tévesen Honoriusról jegyzi meg, hogy annak leányát Attila vette feleségül. (Mint láttuk, Honoria Constantius leánya volt)18 A kutatás Drági Tamás személyében véli azonosítani a magyar bővítés, ill. a császár-pápa krónika átszerkesztőjét, vagy a más által szerkesztett szöveg felfedezőjét, esetleg mint megbízót, a possessor bejegyzés tanúsága szerint ugyanis a krónika vatikáni kéziratának példánya az ő birtokában volt. A Magyarország déli határai menti Szerémség nevének kétszeri betoldása, Ciliéi Ulrik említése, a Szilágyi Mihályra tett utalások valószínűsítik személyét, aki szintén a déli területeken állt hivatali szolgálatban, s végül, feltehetően Szilágyi Mihály szolgálatában 1461-ben a vicebánságig vitte. Az 1470-es években jogi pályára lépett, s az ország egyik főbírája lett, a királyi personalis praesentia forum feje, a királyi bírói pecsét kezelője.19 Drági személye jól illeszkedik a magyarországi történetírók sorában megfigyelhető tendenciához: a történetírók vagy komoly jogi érdeklődéssel rendelkeztek, részben tanulhatták is (az 1200 körüli névtelen, a 13. század végén Kézai Simon, a 14. században Tótsomlyósi Apród János (Küküllei), a 15. században Drági, majd Thuróczy pedig hivatásos jogászok voltak). Drági szerepe a nagy 15. századi krónikaszerkesztés, a Thuróczy krónika létrejöttében egyértelmű, a szerző a bevezetőben köszönetet mond neki. A Johannes de Utino kéziratok egy csoportjában, így a Drági-féle kéziratban is megtalálható magyar történeti kompilációja egy egyedülálló kísérlet a Martinus műve által képviselt képes kronologikus világtörténet műfajának meghonosítására. Ebben az értelemben Martinus műve, függetlenül attól hogy mennyiben vált a kompendium konkrét forrásává, mindenképpen döntő, ösztönző tényező volt, hogy a magyar történetszemlélet kitörjön addigi provincializmusából, s világtörténeti keretbe kerüljön. Drági példánya az át-