Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
1018 MAKKAYJÁNOS 9 Dacia római tartomány. In Erdély Története, I. kötet: a kezdetektől 1606-ig. Bp., 1986, pp. 46-47. N.b. Tóth Endre az egyetlen magyar kutató, aki az 1. világháború után egyáltalában tudott és írt erről a 16. századi ügyről. Tudott a leletről Szeghalmy Gyula is, de ó pontatlan adatokat említett (lásd Források!) 10 Téglás 1896-1898. Valószínűleg Hampel József igazságtalan bírálatára lásd Források, Göhl 1924! 11 1916. 12 Finály 1916, p. 12. A cikkben rosszul adja meg két további, Deceballal foglalkozó Tégláscikk adatait, ezek helyesen: Decebál végső menedékvárainak holléte. MTAE 16, 1905. Márczius 15, pp. 97-105, és Decebál végső menedékhelye s a Traianus-oszlop képei. MTAE 25, 1914, pp. 519-525. 13 Azóta ezt az ügyet tökéletesen feldolgozta Jakó Zsigmond egy tanulmány-sorozatban (ActaMN 3, 1966, pp. 103-120, 5, 1968, pp. 433^43, 8, 1971, pp. 439-455, 9, 1972, pp. 587-602, és 10, 1973, pp. 615-639). Reychersdorfftól tudjuk, hogy a Várhelyen, Decebál erősségében már a 16. században szinte mindennaposak voltak a vlachok/oláhok turkálásai, amelyek során sok aranyat is leltek (lásd Források, Fteychersdorff!). Ebből, és az 1803-1804-es felfedezésből is látható, hogy bármennyi is lett légyen a 106-os és az 1543-as felfedezések aranya, Decebálnak nem sikerült minden aranyát elrejtenie a rómaiak elől. Jellemző az 1803-1804-es „kutatásokra", hogy a Péchi Mihály őrnagy parancsnoksága alatt végzett sarmizegetusai ásások célja az volt, „...hogy a lelőhely környékén keressenek, kutassanak aranypénzek után, jó lesz hadiköltségre Napoleon ellen.": Finály 1916, p. 11. - Újfalui Péchi Mihály: Bemerkungen über die unlängst vorgefundenen alten römischen Ruinen in Gredistie. Siebenbürgische Provinzialblütter 1, 1805, pp. 249-253. - Ilyen kincskeresés volt az is, amely 1491-ben Szászsebes közelében történt egy antik város romjai között, és amelyet Entz Géza ismertetett (1968). Mivel szerinte „...egyelőre nem tudunk jelentősebb római településről Szászsebes közelében...", felvetjük, hogy e kincs is lehetett olyan dák éremgyűjtemény, amelyet Traianus dák háborúi alatt rejtettek el, és még azt sem zárjuk ki, hogy a lelőhely nem Szászsebes környéke, hanem a kincskereső turkálásokkal gyakran bolygatott Sarmizegetusa Regia volt Szászváros közelében. A kincset a király elől megszerző, eltitkoló és végül felhasználó Báthoriak - vagy éppen a találók - miért éppen a lelőhelyet ne titkolták volna el. Megemlítjük azonban, hogy gróf Kuun Géza 1899-ben tudott egy olyan [antik?] várromról, amely Szászsebes és a muncseli akropolis, tehát Sarmizegetusa Regia között van, a Verfu Petru ormán: Társulatunk előzményei és előjelei. HTRTÉ 10, 1899, p. 107. 14 Dacia Preistorica. Bucure^ti, 1913, p. 494. 15 Getica, o protoistorie a Daciei. Bukarest, 1926/1982, az új oldalszámozás szerint pp. 330, 361, 495, ill. 171. Furcsa, hogy a hajdúböszörményi kincs lelőhelyét Criijana megyébe, tehát a Trianon-utáni Romániába tette. 16 Sajnos, a kiváló tanulmány csak három évtizeddel megírása és a szerző elhurcolása és mártírhalála után, és csak román nyelven jelent meg: Ferenczi 1951, pp. 67-109. Szovjet hadifogságban halt meg 1945-ben. A kiváló szerző posthumus (?) és rövidítve megjelentetett cikkénél a szerző sorsáról természetesen nem esik szó a kötetben. 17 ab. [Hampel Józsefi]: A IITRTÉ 9, 1896-98. évkönyve. ArchÉrt 33, 1899, 288-289. 18 Csak régi szerzőket említve, Források, Ackner 1845, p. 34. -Arneth 1850, p. 7. - Kenderesi 1812, p. 61. - Martinengus 1552 - Miles 1670 - Tröster 1666, p. 61. 19 Pl. Suetonius magyar fordítója, Iiis Ferencné: de vita duodecim Caesarum, Vespasianus, XVI, 6. Caesarok élete. Budapest, 1961, 299. 20 Guey 1966, p. 446. 21 Iustinus: Epitomae Históriáé Philippicae Pompeii Trogi, XXXII,3, 6. Magyar fordítása: Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből: Világkrónika a kezdetektől Augustusig. Ford. Horváth János. Bp. 1992, pp. 251-252. A tectosagusok egyébként a tolosai tó mélyére rejtették a kincseiket. V.ö. még Strabón TV,1,13! 22 Carcopino 1924, p. 34, 1. jegyzet. 23 Lásd Források, Köleséri 1717/1780, p. 82.-Ilene 1836, p. 96. - Ackner 1857, p. 24. - Kővári 1852, p. 12. - Russu 1966, p. 99. - A számítás alapja az, hogy a rómaiak hetente két [régi] mázsa és 8 font aranyat vittek el Daciából, ami a font = libra 327/322, átlag 325 gramm súlyát véve alapul, a fenti értéket adja. 24 Daicoviciu 1972, p. 182. A forrás ismeretlen.
