Századok – 1995

Történeti irodalom - Gazdaságtörténeti tanulmányok (Ism.: Huszár Zoltán) II/472

475 TÖRTÉNETI IRODALOM útját vázolja, miközben a Monarchia-kori Magyarország bankrendszerének dunántúli kialakulását is áttekinti. T. Mérey Klára: Az iparszerkezet történeti gyökerei a Dél-Dunántúlon 1868-1968 c. tanulmányában egy évszázad iparfejlődésének regionális és országos összefüggéseit vizsgálja. A szerző hatalmas mennyiségű forrás elemzését végezte el, amelynek segítségével „az iparnak, illetve azon belül az iparágaknak növekvő vagy csökkenő súlyát a dél-dunántúli és az országos adatok egybevetésével" mutatja be. A témát három alfejezetben tárgyalja: „A dualizmus és a forradalmak kora", „A két világháború között", „Új korszak és távlatai". A tanulmányban leírtakkal és a záró mondattal különösen egyet lehet érteni: „A múlt tapasztalatait azonban mindenkor ismernie kell mindazoknak, akik gazdasági életünk arculatát akár irányító gondolataikkal, akár két kezük munkájával alakítják és formálják." Srágli Lajos - Tóth János: A Majerszky-per és körülményei című, történelmi fehér foltjaink egyikét feltáró tanulmánya az 1956 utáni „szocialista konszolidáció" elméleti és gyakorlati megvalósításáról közöl fontos ismereteket. A „Majerszky Béla és társai" ellen indított perben a zalai olajiparban dolgozó 13 személy ellen emeltek vádat és hoztak súlyos ítéletet. A szerzők dokumentumokkal, kortársak meghallgatásával bizonyítják a per koncepciós voltát és az ítéletet célját, a példa-statuálást. „A per célja részben az elrettentés, részben annak igazolása volt, hogy Magyarországon ellenforradalom volt" A Zalai Gyűjtemény 34. kötetét mindazoknak érdemes elolvasni, akik a gazdaságtörténet és az ahhoz szervesen kapcsolódó életmód-, igazgatás-, politikatörténet iránt érdeklődnek. Huszár Zoltán Bél Mátyás BÉKÉS VÁRMEGYE LEÍRÁSA Fordította: P Szalay Emőke és Pánczél Barnabás. A kísérő tanulmányt írta: Dusnoki József és Kereskényi Miklós. Szerkesztette: Krupa András. Kiadja a Békés Megyei Levéltár. Gyula, 1993. 143 o. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. Az utóbbi másfél-két évtizedben szépen gyarapodó Bél Mátyás-fordítások és -kiadások sora Békés megye ismertetésének megjelenésével újabb és aprólékos gonddal kiadott darabbal bővült. A lefordított latin szöveget három kézirat-változatból állították össze a fordítók (a mű eredeti címe: História Comitatus Békésiensis), tipográfiai eltérésekkel jelezve a háromféle eredetet. Ha a latint is közlik, ami nem nagy terjedelmet foglalt volna el, hiszen a magyar változat mintegy 24 oldalt (5-29. o.) tölt meg, akár kritikai kiadásról is beszélhetnénk, olyan gazdag jegyzetek, hosszú kísérő tanulmány, mutatók és illusztrációk találhatók a kötetben. így viszont elmondható, hogy Bél szövegének lefordítása és megjelentetése alkalmat szolgáltatott Békés megye újkori története és historiográfiája feltárásának gyarapításához. Sőt a kísérő tanulmány, melynek terjedelme kétszerese a Bél-szövegnek és jegyzeteinek, (43-105. o) első fejezete, Dusnoki József munkája kilép a helytörténet köréből és új adatokat, összefüggéseket nyújt a Notia keletkezésével kapcsolatosan. Ezt az a Békés megyei könyvtár kézirattárában őrzött forrásgyűjtemény tette lehetővé, melyet még Haan Lajos írt össze nevezetes Bél-életrajzához (1879), de nem minden részletében dolgozott föl. A kísérő tanulmány 2^4. fejezetének szerzője, Kereskényi Miklós először forráskritikai vizsgálatnak veti alá a Bél Mátyás nevével jelzett kéziratot. Fontos megállapítása, hogy Bél szinte egészen bizonyosan nem járt a megyében, sőt az is valószínű, hogy akit az alapszöveg megírásával megbízott, járt volna a helyszínen. A nagy mű keletkezésének körülményeit ismerve, egyik észrevétel sem meglepő. Ellenben gondos és részletes kutatás ellenére ma még nem lehet tudni, ki lehetett az alapszöveg elkészítője és kik vagy ki szolgáltatta neki az adatokat és a forrásokat. A kézirat első változata viszonylag rövid idő leforgása alatt 1727-ben került papírra, Bél 1736 táján javítgatta és bővítette, úgy látszik, nem küldték el a megyei tisztikarnak, hogy észrevételeit megtegye. A továbbiakban Kereskényi fölvázolja, milyen lehetett 1730 táján Békés megye, azaz pótolja, ami a Bél-féle leírásból kimaradt. Elsősorban korabeli levéltári forrásokat használ, de természetesen figyelembe veszi a friss kutatási eredményeket is. Elsősorban a kialakuló lakosság,