Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
324 SÁNDOR PÁL Batthyány Lajos írnokaként is tevékenykedett. 1845 áprilisától Petőfivel és Jókaival segédszerkesztője a Pesti Divatlapnak, majd munkatársa, később szerkesztője az Életképeknek. Követte a kormányt Debrecenbe. 1852-ben pappá szentelték. 1854 végétől 1861 októberéig a bajai főgimnázium tanára. A Vörösmarty-ösztöndíj alapítója. 49 Életképek, 1848. III. 258. 1. 50 Dr. Bernstein Béla: A zsidók az 1848-iki szabadságmozgalmakban Európa szerte. IMIT. Évkönyve. Budapest, 1910. 57. 1. 51 Kossuth Pesti Hírlap-ja 1841. január 2-án jelenik meg. Már az első hónapokban közönséghódító hatása van a reformgondolkodók körében, ha nem is osztatlanul. 1844. július 4-én veszi át a szerkesztést a centralista Szalay László. A hírlapról lásd: Kosáry Domokos: Kossuth és a Pesti Hírlap, valamint Széchenyi a Pesti Hírlap ellen című tanulmányait. A magyar sajtó története 1705-1848. Budapest, 1979. l.k. 665-730.1. Jogintézmény, melyet még Nagy Lajos foglalt törvénybe 1351-ben. Ennek értelmében a nemesi birtok elidegeníthetetlen és a család kihalta után visszaszáll az uralkodóra. Fennállása akadályozta a nemesi birtok hitelképességét. 53 Olyan birtok, amelyet alapítója elidegeníthetetlennek nyilvánít abból a célból, hogy az általa meghatározott jogutódlási rend szerint családjában a nemzedékek hosszú során át fenntartsa és biztosítsa. 54 Mindezekre Kovács Ferenc idézett hatkötetes munkája szolgáltat bőséges anyagot. 66 Kovács F. Id. m. 2. k. 550^552. 1. 56 Ugyanő. Id. m. 2. k. 555-556. 1. 57 Ugyanő. Id. m. 2. k. 357. 1. 58 Simon: Id. m. 62. 1. 59 Kovács: Id. m. 6. k. 119. 1. és a következő lapok, valamint Simon: Id. m. 62-63. 1. 60 Kovács: Id. m. 6. k. 123-126. 1. 61 Ugyanő. Id. m. 6. k. 197-198. 1. 62 Ghyczi Kálmán: politikus. Született 1808-ban, meghalt 1888-ban. 1861-ben az országgyűlés alelnöke; 1874-ben pénzügyminiszter, majd 1875-79-ben a képviselőház elnöke. 63 Kovács F.: Id. m. 6. k. 399-400. 1. 64 Kovács F. alapvető és többször említett munkája mellett, lásd erről: Simon: Id. m. 65. 1. 65 A beterjesztett törvényjavaslatok közül csak néhány emelkedett törvényerőre. 1. A nem nemesek képessége nemesi javak birtoklására és minden közhivatal betöltésére, bár a birtok-bírhatás nehezen volt elképzelhető addig, míg az ősiség fennáll. 2. Sikerült előrehaladni a magyar nyelv államnyelvvé emelésében a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a fő- és középiskolákban. 3. A protestáns lelkészek előtt kötött házasságokat immár — 1839-ig visszamenően — | törvényesnek ismerték el és lehetővé tették, minden megkötés nélkül, az áttérést a római katolikus I hitről a protestáns vallásra. 4. Pontosították a váltótörvény, valamint a csődtörvény rendelkezéseit és még néhány kevésbé fontos törvényt is szentesítettek. 66 Bloch Móricz: magyar nyelvész és teológus. Született 1815-ben, meghalt 1891-ben. Elsősorban a zsidó nyelvvel, a biblia tanulmányozásával, a zsidóság társadalmi helyzetének kérdéseivel foglalkozott. Az 1840-es évek elején áttért a református vallásra és felvette a Ballagi Mór nevet. Ezután a protestáns teológiával és a magyar nyelvtudománnyal foglalkozott elsősorban. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. A szótárirodalom terén úttörő munkát fejtett ki. Róla is lásd: Komlós Aladár: Magyar zsidó írók 1848-ban című dolgozatát. IMIT. Évkönyve. Szerkeszti Szemere Samu. Budapest, 1948. 187-192. 1. 67 Lásd: Pesti Hírlap, 1841. szeptember 4-i sz. 68 Idézi: Dr. Büchler Sándor: A zsidók története id.m. 410. 1. 69 Schwab Lőw: pesti főrabbi. Született a morvaországi Krauknauban, 1794. március 11-én. Meghalt Budapesten, 1857. április 3-án. Matematikával és filozófiával is foglalkozott. Konzervatív teológus. Részt vesz az emancipációs mozgalmakban és a magyarországi zsidóság lelkes hitszónoka a szabadságharc alatt és után. Világos után tizenkétheti fogságra ítélték. 70 Schlesinger Ignácz Pozsonyban született 1810-ben, meghalt Pesten 1849. augusztus 29-én tüdővészben. Pesten járt gimnáziumba; az egyetemet Bécsben végezte el és 1832-ben lett orvos. 1848-ban tagja annak a küldöttségnek, amely a hazai zsidóság érdekeit volt hivatva képviselni az 1848. évi nemzetgyűlésen. A szabadságharc idején tábori kórházakban teljesít szolgálatot, bár ő maga már halálos beteg volt. Tudományos munkásságot is kifejtett. 1838^7 között az Orvosi Tár-ban, 1847-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai-ban, 1848-ban az Első
