Századok – 1995

Folyóiratszemle - Harding Vincent C.: Gyógyítás szikével: gondolatok egy multikulturális Amerikáról írt történelemkönyvről IV/956

956 FOLYÓIRATSZEMLE 956 kor Közép-Itáliájára és Oroszországra volt jellemző). Az együttélés okait keresve érdekes változásra hívta fel a figyelmünket a szerző. Régebben elsősorban az anyagi kérdések miatt éltek együtt a különböző generációk — elsősorban az amerikai farmercsaládok szolgálnak erre jó példával. Általában a magasabb jövedelmi kategóriákba tartozók választották ezt az életformát 1940 előtt; ám a II. világháborút követően megfordult a helyzet: manapság a legszegényebb és legkevésbé iskolázott családok maradnak együtt (ez magyarázza, többek között, a közölt táblázatban a többgenerációs színesbőrű családok aránylag magas arányszámát). Az együttélő idősebbek számos esetben az ún. jóléti rokonok közül kerülnek ki, azaz azok közül, akik szövetségi, állami, stb. támogatásból élnek (élelmiszerjegyek, lakbérkiegészítés, stb.). Ruggles következésképpen azt a véleményt is vitatja, hogy az ipari társadalomnak, a városi civilizáció térhódításának bármi köze lett volna a többgenerációs családok felbomlásához; sőt, 1910-ben a városokban élő idősebbek közül többen éltek az arányszámokat tekintve a gyermekeikkel, mint a vidéken élő idősebbek. Végezetül Steven Ruggles mintegy kijelöli a további kutatás irányát: a változásokat nem szabad kizárólag népességszámlálási adatokra támaszkodva elemezni; figyelembe kell venni a tágabb környezetet is. A szülők és gyermekek közötti kapcsolat mellett tanulmányozni kell az erkölcsi normák lazulásának következményeit, a könnyebben elérhető válások hatását, a „hivatalos papírok" nélküli együttélés lehetőségét, a házasság előtti nemi élet térhódításának következményeit és az egyedülálló szülők jelentette változásokat is. The American Historical Review, Vol. 99. No. 1 (February 1994), pp. 103-128. Ma. T. Vincent C. Harding: GYÓGYÍTÁS SZIKÉVEL: GONDOLATOK EGY MULTIKULTURÁLIS AMERIKÁRÓL ÍRT TÖRTÉNELEMKÖNYVRŐL Az amerikai történetírást végigkíséri az a törekvés, hogy egy mindent átfogó és megmagyarázó művet alkosson az Egyesült Államok történetéről. Az 1989-ben elhunyt Nathan Irwin Iluggins, és többen mások is, elsősorban amiatt emelték fel a szavukat, mert — véleményük szerint — a szakma egy olyan „szent történelmet" próbált létrehozni, amely lényegében a fehér emberek irányítása mellett létrejövő, alapvetően tisztességes nemzet szükségszerű és folyamatos felemelkedésének az apoteózisa. Különösen zavaró volt a fent nevezett történészeknek az a tény, hogy az amerikai történettudomány hosszú ideig nem volt hajlandó figyelembe venni a nemzet életében különösen nagy rombolást jelentő rabszolgaság és rasszizmus hatásait. Huggins a „szegényekre, a hatalomból kirekesztettekre és a tanulatlanokra", azaz a marginalizálódott emberekre hívta fel a figyelmet a Black Odyssey: The Afro-American Ordeal in Slavery (New York, 1990) című kötetében. Az Organization of American Historians soros elnöke, Laurence W. Levine viszont csak arról beszélt 1993-ban, hogy nem új történelmet kell írni, hanem „mélyebbet", mely alaposabban elemzi az ország „régi" történelmét. Ronald Takaki A Different Mirror (A History of Multicultural America) (Boston, 1993) nem elégíti ki ezt a kritériumot, állapítja meg a recenzens, Vincent C. Harding (a denveri főiskola teológiai fakultásának professzora), azonban a mű rendkívül ösztönző lehet az amerikai történelem fő irányainak újraértékeléséhez. Takaki központi és legeredetibb gondolata az, hogy elbeszélését hat népcsoport — az afrikai-amerikaiak, az írek, az ázsiaiak, a mexikóiak, a bennszülött indiánok és a zsidók — története köré szövi. Az Atlanti-óceán partvidékén letelepedő angol telepesekről a könyv elején esik szó, ezután viszont a korábbi történeti munkákban kulcsszerepet játszó népesség gyakorlatilag eltűnik az elkövetkező több, mint három évszázad történéseiből. A munka központi metaforája a címben is feltűnő „tükör", melynek a megfejtéséhez Adrienne Rich megjegyzéséhez kell visszamennünk: a költőnő felteszi a kérdést: mi történik akkor, „amikor valaki leírja a társa ' ílmat, s az ember nem találja magát abban? ... Mindez olyan, mintha tükörbe néznénk és senkit sem látnánk ott". Takaki véleménye szerint az lehet döntő az Egyesült Államok jövője szempontjából, hogy az eddig kirekesztettek „milyen tükörbe" fognak nézni. Ezért az egyes népcsoportoknak hiteles módon kell felfedezni magukat és valódi történelmüket — s ezáltal be is gyógyíthatnák a korábbi korok által rajtuk ütött sebeket. A nemzetben eluralkodott rossz közérzet is megszűnne,