Századok – 1995

Folyóiratszemle - Harding Vincent C.: Gyógyítás szikével: gondolatok egy multikulturális Amerikáról írt történelemkönyvről IV/956

FOLYÓIRATSZEMLE 957 amennyiben az ország végre szembenézne valódi történelmével. Ronald Takaki kihangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokban élő népcsoportok mind különböző módon kerültek az országba, s ennek megfelelően rendkívül nehéz egyetlen vezéreszmét találni a történetükben. Amenynyiben mégis meg kellene nevezni egy integráló erőt, az a polgárháborút megelőző évek „piac forradalma" lehetne: az ipari társadalom kialakulása, a többé-kevésbé szabadversenyes kapitalizmus beköszönte óriási munkástömegeket vonzott Amerikába és egyben egymáshoz kötötte a különböző népcsoportokat. Takaki szinte semmilyen jelentőséget sem tulajdonít az amerikaiakra ható vallási és szellemi tényezőknek az integrációt, vagy akár a megosztottságot tekintve. A teológusprofesszor Harding természetesen szóvá teszi ezeknek hiányát: nélkülük elképzelhetetlen lett volna bármilyen fokú integráció. A recenzens ugyancsak Takaki hibájául rója fel a meglehetősen önkényesnek tűnő válogatást is: az olasz-amerikaiak és a német-amerikaiak története nélkül megoldhatatlan feladatot jelentene az amerikai városok, valamint a középnyugati farmerek történetének a leírása. Az A Different Mirror óriási, szinte emberfeletti vállalkozás, mely az első európai települések létrehozásától kezdve az 1990-es évek elején bekövetkezett los angelesi faji zavarpásokig próbálja feltérképezni az Egyesült Államok történelmét. A müvet ezért most még nem is lehet igazán megítélni: rendkívül sok függ attól, milyen hatást gyakorol a történészszakmára, milyen mértékben ösztönzi a töiténészeket az „igazság" feltárására. Takaki módszere mindenesetre figyelemreméltó: először is, ahol lehetséges, megismerteti az olvasót az adott népcsoport eredetével (pl. a mexikói-amerikaiak „idegenekké váltak saját földjükön"), majd megkísérli leírni a népcsoport tevékenységi körét a legkorábbi, a „kizsákmányolás" előtti időkben, majd magát a „kizsákmányolást", azt, hogyan használták fel az egyes népcsoportokat egymás ellen. A források közötti irodalmi utalások éppúgy megtalálhatók, mint politikai, gazdasági és szociológiai adatok. Vincent C. Harding itt az afrikai-amerikai spirituálék és a bennszülött amerikai (indián) énekek elemzése miatt marasztalja el a szerzőt. Takaki könyvének erényei közé lehet ellenben sorolni a nők történetének következetes taglalását, amely eleddig jobbára hiányzott az átfogó jellegű történelemkönyvekből. Takaki egyik központi metaforája az európaiak, illetve az afrikai-amerikaiak és a bennszülött amerikaiak viszonyának leírásában a Prospero-Caliban ellentétpár. Elsődlegesen a faji viszonyok társadalmi megnyilvánulásainak bemutatásánál veszi hasznát a szerző a Shakespeare darabjából vett metaforának: véleménye szerint addig nem lehet megírni az „igazi" amerikai történelmet, amíg nem kap központi helyet az elbeszélésben a fehér felsőbbrendűségi politika folyamatos romboló hatása és a faji különbségeket a maguk javára kiaknázó fehérek magatartásának „hű" leírása. Ironikus módon, a felhasznált forrásoknál maga Takaki is beleesett abba a csapdába, hogy a kisebbségi csoportokat, a kisemmizetteket és a társadalom peremére szorulókat a „kisemmizők" szempontjából írja le. A II. világháborút követő évek történetének ismertetésénél Ronald Takaki feladja az addig használt módszert, az egyes népcsoportok történetének rész|etes leírását, és olyan, egymástól elszigetelt témákat tárgyal, mint a bennszülött amerikaiak városi mozgalma, a spanyol anyanyelvű népesség növekedése, a zsidó-amerikaiak szerepe a polgárjogi mozgalmakban, valamint az afrikai-amerikaiak előtt álló társadalmi, gazdasági és politikai problémák, különös tekintettel az északi városokra. Nem tesz viszont említést a legújabbkori bevándorlók zömét alkotó ázsiai, karib-tengeri és mohamedán csoportokról, ami Harding szerint súlyos fogyatékossága a munkának, mivel esetükben többről van szó, mint egyszerűen arról: hol húzzuk meg a határvonalat a történet befejezésénél. Ilyen módon Ronald Takaki könyve illusztrálja azt a Levine által is szorgalmazott módszert, hogy egy komplexebb és sokoldalúbb történet megírásához a történetíróknak maguknak is komplexebbé és sokoldalúbbakká kell válniuk: el kell sajátítaniuk a művészettörténet, a tudománytörténet, a statisztika, az irodalomtörténet, stb. alapjait is ahhoz, hogy valóban multidiszciplináris és multikulturális megközelítésben tárgyalhassák az E-gyesült Államok történetét. Vincent C. Harding azt tartaná célravezetőnek, ha (1) a már meglévő munkákra építve megírnák az egyes faji, kulturális és etnikai csoportok átfogó történetét, ahol a fő cél az lenne, hogy a tárgyalt csoportok történetét összehasonlító tanulmányokban elemeznék egy adott időkereten belül. (2) Ha megkeresnék azokat az embereket az egyes csoportokon belül, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy ők