Századok – 1995

Folyóiratszemle - Bassin Mark: Turner; Szolovjev és a „Frontier”-elmélet: a „nyílt térségek” nemzeti jelentősége IV/946

946 FOLYÓIRATSZEMLE lettségi szintjének megfelelő pénzrendszert teremtett, sőt ezt a fejlődést elősegítette, alapjában kielégítette a pénzforgalom követelményeit, megpróbált illeszkedni a nemzetközi normákhoz, s megőrizni az orosz tradíciókat is. Sok kedvezőtlen jelenség is azonban a 18. század elején vette kezdetét. így a könnyűsúlyú rézpénzek funkciótlanná válása, ami azután csak fokozódott. Látnunk kell, hogy a pénzreform megkönnyítette a háború és a többi változtatás finanszírozását. A pénzrendszer átalakítása nehéz körülmények között valósult meg, ami meg is látszott rajta. Pl. a pénzverési monopóliummal minél nagyobb bevételre akartak szert tenni és így néha nem számoltak a negatív gazdasági (pénzforgalmi) és társadalmi következményekkel. Ezt már az akkori hivatalnokok is hangsúlyozták. így a pénzérmék süly- és nemesfémtartalmának csökkentését, a tömeges rézpénzkibocsátással járó elértéktelenedést és az árfolyamesést. Ezek arra vezettek, hogy a korabeli áruk árai kétszeresére nőttek. Korábban az országban csak ezüstérmék voltak forgalomban. A 18. században ez is megváltozott. I. Péter korától kezdődően — ami utódai alatt is folytatódott — az ezüst- és aranypénz az uralkodó osztálynál, míg a rézpénz a köznépnél összpontosult. Ez a pénzrendszer bizonyos változással lényegében a 19. század végéig fennmaradt, ami bizonyítja életképességét. Juht nézetünk szerint olyan tanulmányt írt, ami egyszerre hézagpótló, a szakterületen meglévő nézeteket korrigáló és ugyanakkor az alapvető fejlődési tendenciákat még nagy primér forrásanyaggal tovább finomító. Voproszi Isztorii, 1994. 3. szám 26-40. o. K. J. Mark Bassin TURNER, SZOLOVJEV ÉS A „FRONTIER"-ELMÉLET: A „NYÍLT TÉRSÉGEK" NEMZETI JELENTŐSÉGE Mark Bassin, a madisoni University of Wisconsin történész-professzora az amerikai történetírás egyik legvitatottabb tézisét, Frederick Jackson Turner „frontier-elméletét" veszi górcső alá; két, eddig nem érintett szempontból vizsgálja a problémát. Egyrészt megkérdőjelezi azt, hogy „a nyílt térségek" felé való terjeszkedés egyedien amerikai jelenség lett volna; ebből viszont az következik, hogy Turner egész elmélete — mely szerint az egyedi amerikai „frontier" alakította ki az európaitól eltérő „egyedi" amerikai jellemet — hamis feltevésen alapszik. Másrészt pedig a szerző rámutat Turner európai előzményeire, s újfent az egész elmélet egyedisége ellen foglal állást: hasonló nézetek születtek a kor, a 19. század második felében a környezeti és földrajzi determinizmusra alapozott, nemzeti keretekben gondolkodó európai történészek tollából is. A Bassin által kiemelt Szergej Mihajlovics Szolovjev (1820-1879) munkássága példa arra, hogy teljesen más ideológiai, társadalmi és politikai környezetben hasonlóan fontos szerepet tulajdonítottak a „nyílt tereknek" egy nemzet életében, mint Turner, azzal a különbséggel, hogy az orosz történész végeredményben eltérően értelmezi az orosz „frontier" szerepét, mint amerikai kollégája. F J. Turner „frontier"-elmélete két különböző intellektuális és ideológiai áramlat — a nacionalizmus és a pozitivizmus — eredményeként jött létre. Bizonyos ellentmondásokat fel kellett azonban oldani Turnernek a két elmélet összebékítésére. A pozitivizmus „tudományossága" feltételezte, hogy — a természeti törvényekhez hasonlóan — a történelemben is általános törvényszerűségek uralkodnak. Mindez ellentmondott a „nacionalista", azaz az egyedi fejlődés felfogásnak. Turner úgy próbálta kikerülni a dilemmát, hogy egész elméletét arra a feltevésre alapozta, hogy a külső természeti környezet meghatározó befolyással bír az emberi társadalom fejlődésére, azaz Turner átvette a kor divatos földrajzi determinizmusát. Az elv szülőatyjai között találjuk Charles Darwint, a neo-lamarckiánusokat és az ún. antropogeográfusokat, elsősorban a német Friedrich Ratzelt. Turner szerint az amerikai történelem az „európai faj amerikai környezetben való fejlődésével" egyenlő, amelyben a szemlélő nyomon követheti „a (társadalmi) szervezetek fejlődését és alkalmazkodását a megváltozott környezethez". Sz. M. Szolovjev elméletében — alapjában — megtalálható ugyanez a két szellemi áramlat. Turnerhez hasonlóan Szolovjev is világosan leszögezte, hogy végső célja a nemzet életrajzának megírása. Huszonkilenckötetes Oroszország története a kezdetektől című munkája lényegében egy nemzeti eposz, s nézeteiben és céljaiban messze felülmúlja Turner hasonló irányú vállalkozását. Szolovjevet elsősorban a német romantikus filozófusok befolyásolták az 1830-as és 1840-es években: Hegel