Századok – 1995

Folyóiratszemle - Bassin Mark: Turner; Szolovjev és a „Frontier”-elmélet: a „nyílt térségek” nemzeti jelentősége IV/946

FOLYÓIRATSZEMLE 947 Vorlesungen über die Philosophie der Geschichíe-jéből vette át azt a nézetet, mely szerint a civilizáció történetét olyan, általános szabályokra épülő, szerves fejlődés jelenti, amelyben a különböző társadalmak egyre komplexebb és fejlettebb formációkká válnak. Szoloyjev mindezt kiegészítette később Herbert Spencer elvével, mely szerint a társadalmak „biológiai szervezetekként" működnek és fejlődnek. Az orosz történész Turnerrel együtt vallotta: a társadalmak részére az evolúció egyre magasabbrendű formációkba való átalakulást jelent, s ekként Oroszország történetét Európa történetének szerves részeként lehet csak értelmezni. Szoloyjev is kihangsúlyozta a környezet döntő szerepét a társadalmak fejlődésében, s elsősorban a brit Henry Thomas Buckle A civilizáció fejlődése Angliában (1857-61) című munkájának hatására a környezeti hatásokat egyre inkább pozitivistább, azaz „tudományosabb" módon próbálta elméletébe beépíteni. Mind Turnet^ mind Szoloyjev úgy vélte: Az Egyesült Allamök, illetve Oroszország európai terjeszkedés eredményeként jött létre; az első esetben egy Európán^ kívüli helyen, míg a másodikban egy olyan H,erületen, mely csak lazán kapcsolódott hozzá. "Mindketten abban látták nemzetük kialakulásának leglényegesebb elemét, hogy azok eltértek a'i „óvilágbeli" modelltől. A párhuzamok mellett számos dolog el is választotta egymástól Turnert és Szolovjevet. Turner töretlenül hitt Amerikában: a nyílt, szabad tér olyan társadalmi lények kialakulását és fejlődését biztosította, akik felsőbbrendűek voltak azoknál, akiktől származtak. Új típusú, populista demokráciát és friss, korrupciómentes társadalmat hoztak létre az észak-amerikai földrészen. Szoloyjev sokkal bonyolultabb helyzetben találta magát. Az 1830-as évek Moszkvájában két hangadó csoport alakult ki Oroszország helyének és szerepének megítélését illetően. A szlavofilek messianisztikus hittel bíztak az ország jövőjében és Oroszország egyedi szellemiségét, valamint társadalmának közösségi jellegét emelték ki az európai modellekkel szemben; a „nyugatosok" amellett, hogy odaadó hazafiak voltak, a nyugat-európai civilizációt tekintették az emberiség fejlődése legmagasabb fokának, s kárhoztatták a félresiklott orosz fejlődést. Szoloyjev a szlavofilek táborában kezdte a pályafutását, ám később a „nyugatosok" mellé állt. Sokkal nehezebb feladatot kellett megoldania, mint Turnfernek: egyrészt Oroszország alapvetően európai identitását kellett bizonyítania, másrészt pedig be kellett mutatnia: hol siklott ki az orosz fejlődés. Az orosz történész a földrajzi környezetben vélte megtalálni a magyarázatot. Szolovjev korában széles körben hódított az az elgondolás, mely szerint egy állam (fizikai) méretei közvetlen hatással vannak annak politikai és társadalmi berendezkedésére. Montesquieu úgy gondolta: a közepes nagyságú államokat könnyebben lehet kormányozni, mint a nagyobbakat, s ezért alkalmasak arra, hogya „génié de liberté" szabadon fejlődjön bennük az igazságos kormányzattal karöltve. Köznapi nyelvre lefordítva: a nyugat-európai országok alkalmasak magasrendű politikai és társadalmi szervezettségre. Ugyanakkor, a nagyobb államoknál erősebb erószakszervzetekre van szükség: könnyen kifejlődhet a zsarnokság, mint például az ázsiai országokban. Szolovjev nem fogadta el teljesen a francia filolózus nézeteit. Az államok mérete maga nem határozza meg azok életét. A lényeges pont az: történelmileg nézve hogyan alakult ki egy adott állam; amennyiben „organikus" módon, azaz az állam és környezete között „harmónia" létezett (Carl Ritter), akkor a méretnek nincs jelentősége. A nagy kelet-európai síkságon, valamint a nagy, kereskedelmileg rendkívül hasznos folyók jelentették Oroszország számára az egységes állam alapjait. Az európai történelem kezdetén két óriási népcsoport vándorlása szabta meg a térség jövőjét: a germánoké és a szlávoké. Amíg az előbbiek északkeletről délnyugatra tartottak, addig az utóbbiak pontosan ellenkező irányba: délnyugatról északkeletre. A szlávok végül nem tettek szert természetes határokra és állandó — kezdetben főleg keletről jövő — támadásoknak voltak kitéve: az orosz társadalom erősen militarista jellegét innen örökölte. Szolovjev, Turnerhez hasonlóan, a szárazföld belsejében fekvő nyílt térségeknek különös jelentőséget tulajdonított országa történelmében: az állandó gyarmatosítást — sőt, öngyarmatosítást — vélte a legfontosabb tényezőnek. A végső elemzésben azonban Turner felfogásával szemben gyökeresen eltérő álláspontra jutott. Az amerikai történész számára a Nyugat betelepítéséből fejlődtek ki a legnagyszerűbb amerikai erények; az orosz Szolovjev felfogásában azonban a nagy síkságok gonosz és rossz hatással voltak az ország történelmére. A nagy alföldek ismételten alkalmat adtak a gyarmatosításra és ez gyengítette az orosz jellemet. A legáltalánosabb szinten Szolovjev elfogadta Herbert Spencer elméletét, mely